Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - Dr. Degré Alajos: A Négyeskönyv perjogi anyaga. Az Illés Szeminárium kiadványa (250 oldal) Budapest 1935

SZEMLE. SZEMLE. ,4 kamarai tisztek díjazására a Budapesti Ügyvédi Kamara 1936. évi költségelőirányzata mintegy 40.000 pengőt fordít. Ez arra kényszerít bennünket, hogy ismét régi vesszőparipánkra üljünk : szóvátesszük azt a bőkezűséget, amelyet a Kamara budgetje kamarai lisztek tiszteletdíjára áraszt oly összeggel, amely kb. harmadával meghaladja a rendes és rendkívüli segélyekre fordított összegeket. Az 1956. évi költségelőirányzat pontosan 53.200 pengőt, sőt még további 5000 pengőt, vagyis 58.200 pengőt költ tiszteletdíjakra. (Benne van az összegben 2400 pengő irodaátalány is 5 ügyész részére.) Egyetértünk Kamaránk kiváló elnökének lapunkban kifejezett véleményével, hogy ezek a tiszteletdíjak olyan kiadásai a Kamarának, amelyeknek nem kellene felmerülniük, mert a Kamarának tisztikara hivatott arra, hogy munkáját tiszteletdíj nélkül végezze, követvén ebben a Kamara elnökét és alelnökeit, akik tiszteletdíjat nem élveznek. Súlyos ügyvédi nyomornak, a kétségbeesett ügyédi küzködésnek adja képét a Kamara évi jelentése. Ez a kép torz-gúnyorossá válhatik azok szemében, akik megtudják, hogy a Kamara a maga lisztjeinek közreműködését tiszteletdíjakkal honorálja, mikor — és ezt merjük állítani — a Kamara kebelében megbízhatóságban érintheíetlen, legmagasabb szellemi és etikai nivójú ügyvédek nyilván hajlandók ezen tiszti leendőket tiszteletdíj nélkül ellátni. Csak fel kell venni a vonatkozó szabályokba az intézkedést, hogy a kamarai tisztek nem díjaztatnak és meg vagyunk győződve, hogy a Kamara kiváló tagjainak sora nemes vetélkedéssel fog résztvenni a lisztekért való pályázásokon. Sőt merjük állítani, hogy a vetélkedésben a Kamara jelenlegi tisztjei közül is számosan részt fognak venni. Ily körülmények közt megdöbbenéssel állapítjuk meg, hogy az új kamarai előirányzatban a tiszteletdíjakra előirányzót! összeg a tavalyihoz képest nemhogy apadt volna, de emelkedett, — akkor, amikor — ezt fájdalmas érzéssel konstatáljuk — a segélyezésre fordúott összegnél emelkedés nem mutat kőzik. Mily nemes gesztus volna és mennyire az egész ügyvédi kar felfogását fejezné ki, ha elaggott ügyvédek, ügyvédözvegyek és ügyvédárvák javára fordítaná az előirányzat azt az összeget, amelyet eddig tiszteletdíjakra fordított. Avagy csak kormányhatósági intézkedéstől várhatjuk, hogy a kar közkivánalma e részben teljesíttessék? * Megbízásból, továbbá házgondnok által benyújtott keresetlevél stb. A budapesti központi kir. Járásbíróság elnöke tudomására jutott, hogy a vezetése alatt álló kir. Járásbíróság nem folytat egységes gyakorlatot a tekintetben, hogy miként kell elintézni az olyan keresetlevelet (fizetési meghagyást, bírói felmondás, felhívás kibocsátása iránti kérvényt), melyet a felperes (hitelező, felmondó fél) előadása szerint nem maga a jogosult személy, hanem annak megbízottja, lakbérletből eredő követelés érvényesítése esetében a bérlemény kezelésével megbízott házgondnok nyújt be saját nevében. A gyakorlat egységessége érdekében csoporlfőnöki értekezletet hívott össze, mely a felvetett kérdésben az alábbi álláspontot foglalta el: 1. Az olyan keresetlevél (egyéb beadvány), melyben a felperes azt adja e'ő, hogy a kéréseibe veit követelést azon az alapon peresíti, hogy annak per útján való érvényesítésére őt harmadik hitelező személy feljogosította, nem szorul hiánypótlásra az alapon, hogy a felperes nem csatolia írásos megbízását. Az a kérdés ugyanis, hogy a felperes kapott-e megbízást arra, hogy saját nevében peresítsen, vagy sem, s így a m. kir. Kúria 45. sz. jogegységi döntvénye alapján megilleti-e őt a felperesség joga, a per érdemére tartozik, csakis az alperes kifogására vizsgálható s így kizárólag érdemi határozattal (ítélettel) bírálható el. 2. Hasonló ehhez a házgondnok felperessége. A Székesfővárosi lakbérleti szabályrendelet 38. §ának i. bekezdéséi, mely szerint a házgondnok hatásköre kiterjed a bér-