Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9-10. szám - Blanketta és törvény a biztosítási jogban

400 Dr. STEIXER MIKLÓS alól ki vannak véve. Vizsgálandó tehát, hogy az 1932. március 31-ike előtt keletkezett követelések ezen kritikus nap után keletkezett és megállított költsége olyan magánjogi követelésnek tekintendő-e, amelyre az alaprendeletben foglalt korlátozás alóli mentesség vonatkozik-e. A bírói gyakorlat e kérdésben nagyon ingadózó. A kir. Kúriának álláspontja pedig nem nyilvánulhat meg. minthogy kizárólag a perköltség kérdésében nines helye felülvizsgálatnak. A perköltség korlátozás alá tartozását megállapító bírói határozatok indoka általában vagy arra alapíttatik, hogy a perköltség járulék, vagy pedig arra, hogy a költség nem magán-, hanem közjogi követelés. A perköltség önálló jellegére alapított döntés szerini pedig a perköltség nem vonható korlátozás alá. A perköltség kérdésének általános szabályozásakép a Pp. 425. §-a kimondja: a vesztes tél a nyertes tél költségeinek megtérítésében elmarasztalandó. A perköltség tehát a törvényi meghatározásból kitiinőleg a perveszteség folyománya objektív kártérítés. Ezen tárgyi jogszabályból kiindulva vizsgálandó az egyes bírói döntések helyessége. A perköltség járulék jellegét kidomborító bírói határozatok tévesek. A törvény a pernyertes alperes javára költségmegállapítást parancsol, holott alperesnek nines a perben érvényesített követelése. Meghatározott esetekben a vts/tes fél javára is megállapítandó perköltség. (Pp. 426, 427, 430. §.) Egyes pereknél a kereseti kérelem csak meghatározott vagyontárgyból leendő marasztalása, kielégítésre irányul, ily esetben is a perköltség alperes egész vagyonát terheli (jelzálogi, hagyatéki per), fia járulék lenne a perköltség, úgy csak a per tárgyának, a követelésnek jogosultja javára lenne megállapítható és csupán a követelésre vonatkozó marasztalással azonos módon lehetne perköltségben marasztalni. Tehát nyilvánvaló, hogy az az álláspont, amely szerint a perköltség a per tárgyának jogi sorsát követő járulék téves. A perköltség közjogi jellegére alapított bírói álláspontnál a kiindulás helyes de a konklúzió téves. A per az állam és a peres felek közötti közjogi jogviszony, A perben döntő bíró a Pp. 421. §-a értelmében hivatalból határoz a költségek tárgyában. A hivatalból döntés mellett a perköltségekre vonatkozóan a lelek rendelkezési joga korlátlanul fennáll. A felek perköltség tárgyában megállapodhatnak, a jogosított félnek módjában áll kevesebb költséggel megelégedni, mint amennyit hivatalból a bíróság megállapít. Mindezekből folyik, hogy a perköltség sui generis jogi természetű közjogi jogviszonyból folyó magánjogi követelés. De ha arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a perköltség a közjogi jogviszony hasonnemű folyománya, mint közjogi követelés akkor is téves ez az álláspont. A gazdavédelmi rendeletek csakis magánjogi követelésekre vonatkoznak, ha közjogi követelés a perköltség úgy jellegénél lógva nem vonható a rendelet korlátozó hatálya alá. A perköltség önálló jogi természeti t elismerő bírói álláspont a tudomány és a gyakorlat helyes értelmezésén alapszik. Plosz, Magyary, Kovács egyező álláspontja ez. A kir. Kúria 38. sz. jogegységi döntvényéből is ez az álláspont tűnik ki. E döntvény ugyanis kimondja, hogy a peres telet képviselő ügyvéd saját nevében jogosult a fél javára megítélt perköltség erejéig végrehajtást kérni és foganatosítani. E döntvényből kitünőleg marasztalási tőke és költség érvényesítése egymástól független, amiből következik a perköltség önálló jellege, mert ha járulék lenne a költség, úgy az alapkötelem sorsát kellene követni \ A kir. Kúria álláspontjából önként folyó — a perköltség önállóságára vonatkozó — magyarázatot egyes bíróságok a kir. Kúria 39. sz. jogegységi döntvényével kívánják megcáfolni, amely szerint ha a kielégítési végrehajtást a perköltség erejéig a pernyertes félnek az ügyvédje kéri, a végrehajtást szenvedő ebben az esetben is beszámíthatja a perköltségbe a pernyertes fél ellen már korábban hozott bírói határozat alapján megillető követelését. A perköltség a Pp. 425. §-a szerint a fél javára és nem az ügyvéd javára álla-