Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9-10. szám - Blanketta és törvény a biztosítási jogban

A GAZDAVÉDELM1 RENDELETEK 407 pítván meg, a beszámítás előfeltételei fennforognak. Éppen ezért lehetség v a beszámítás, mert egymással szemben két önálló követelés áll. Különösen kitűnik a perköltség önállósága a kir. Kúria 62. sz. a perköltség kamatozó jellegét megállapító döntvényének indokolásából. E döntvény szerint „perköltség a perben érvényesített tőkekövetelésnek nem anyagi jogi járuléka, banem mint a peresített igénytől különálló magánjogi követelés jelentkezik". (Bp. Tábla 3322/1935.) De a rendelet értelmezéséből nem is következtethető más. mint az 1932. március 31-ike utáni perköltség korlátozás alóli mentessége. Perköltség alatt elméletileg nem csupán a fél javára megtérítendő költségösszeget értjük, hanem a perrel kapcsolatos mindennemű költségek: illeték, tanú, szakértő díját, szemleköltséget stb. — nyilvánvaló, hogy a kiszabandó illeték megfizetésére kötelezett védett gazdaadós az illetéket zálogoíás. végrehajtás terhével megfizetni tartozik a védettség dacára. A gazdavédelmi rendeletet legszélsőségesebben értelmező bíró is a tanura hivatkozó vagy szakértővel, szemlével bizonyítani kívánó védett adóst végrehajtás terhével fogja ezen perbeli költségek megfizetésére kötelezni, amennyiben már korábban a bizonyítás mellőzésének terhével ezen perköltségek előlegezésére nem kötelezte a védett adóst. A perköltségek természetükre nézve — hacsak nem köztartozások — nem különböznek, tehát, ha a tanuk, szakértő, kines tár költségkövetelése nem esik korlátozás alá, úgy az ügyvéd megszolgált járandósága sem von vonható az anyagi igazság szerint kedvezőtlenebb elbánás alá. A védett gazdaadóst képviselő és pervesztes ügyvéd díját és költséget megállapító bírói határozat végrehajtható. Ha a pervesztes ügyvéd jogosult költségeit védettségi korlátozásra tekintet nélkül behajtani; a pernyertes ügyvédet sem lehet a logika szerint azzal büntetni, hogy költsége és díja esetleg könyv jóváírás útján nyerjen 40 év múlva kielégítési. Magát a pernyertes felet — a gazdaadós ellenfelét — sem lehet azzal sújtani, hogy a 16.000/1933. M. E. rendelet 12. §-a dacára marasztalt, tehát a perköltség megszüntetésének kedvezményében nem részesíthető legtöbbször szubjektíven vétkes, rosszhiszemű adós helyett fizesse meg saját ügyvédje költségeit. Ez egyrészt a félre nézve méltánytalan lenne, másrészt a bírói jogsegély igénybevételétől riasztaná el a peres feleket. A gazdaadós kötelezettségét a rendeletek a föld általános hozama, a normális teljesítőképesség keretein belül méltányosan állapították meg. Ha ezen minimális kötelezettségét sem teljesíti a védett adós és ennek következtében a felmerült perben költségben marasztaltatott, úgy a méltányosság is megkívánja, hogy a perköltség, az ügyvéd munkájának ellenértéke végrehajtásilag érvényesíthető legyen. A mai nyomasztó ügyvédi helyzet mellett nem lehet különösen az ügyvéd hátrányára magyarázni a rendeletet. Ma, midőn az ügyvéd foglalkozásától tiltatik el, ha kamarai járulékát nem fizeti, amikor a kaució veszélye fenyegeti az ügyvédet és amikor a hitelélet pangása folytán az ügyvédi munkaalkalom minimális. Ma a jogalkalmazó bírónak a méltányosság követelményeinek szem előtt tartásával kell értelmezni a rendeletet, ezen értelmezés pedig nem lehet más, mint annak megállapítása, hogy az 1932 március 31 után felmerült perköltségek nem esnek védettségi korlátozás alá. A most kibocsátott 10.000/1935. M. E. sz. rendelet még számos végrehajtási és magyarázati rendelet kibocsátását helyezi kilátásba. Reméljük, hogy a rendeletet alkotó kormány a jogegység érdekében e kérdést is szabályozni fogja és pedig a fent kimutatott szempontok figyelembevétele mellett w/ ügyvédség érdekeinek épségben tartásával.