Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9-10. szám - Blanketta és törvény a biztosítási jogban

A GAZDAVÉDELMI RENDELETEK 405 bélyegköltséget engedné megállapítani, mert a 6300/1932. M. E. rendelet ezt csak a váltófizetési meghagyás alapján elrendelt végrehajtható kiadmányokra, nem pedig egyúttal a kérvényekre is állapította meg. Nem felel meg ez a gyakorlat, melyet a kir. törvényszék, mint fellebbezési bíróság is mngáévá tett a T. E. 62. §-ához fűzött miniszteri indokolás intencióinak sem, mely szerint a törvény azért kívánta végrehajtási kérvény útjára terelni a végrehajtás kieszközlését olyankor, amikor azt nem az alapjául szolgáló közokiratban foglalt egész marasztalási összeg erejéig kérik, mert kiadmány esetén nincs módja a végrehajtatónak előadni, hogy csak részösszeg erejéig kér végrehajtást. „Meg lehetne ugyan a kérdést oldani úgy is, hogy ily esetben a kiadmány az egész marasztalási összeg erejéig szólna, és csak a kiküldöttel közölné a végrehajtató hogy követeléséből mennyi áll fent, de ez már egyszerűsítés helyett inkább csak bonyolítaná az eljárást és emellett azzal a méltánytalan következménnyel is járna, hogy nem a tényleg fennálló összeg után kellene az illetéket leróni," — mondja a miniszteri indokolás. Nem szólva arról, hogy a konkrét esetben a váltófizetési meghagyáshoz mellékelve voltak a kiadmányok megfelelő példányai, így tehát a fent idézett végzés azért sem helytálló, mert ez esetben, ha a bíróság már egyszer hivatkozott 6300/1932. számú M. E. rendeletre, önmagához következetesen ezen mellékelt kiadmányokon kellett volna a végrehajtást elrendelni és a kérvényt egyszerűen, mini tárgytalant visszaadni vagy az iratokhoz csatoltatni. Sajnos, az újabb idők jogalkotásaiban megnyilvánult adósvédelem jelen esetben oly térre is kiterjedt, ami az idézett rendelet ügyvédi keresetet megnyirbáló intencióin is meglehetősen túlment. A GAZDAVÉDELMI RENDELETEK ÉS A PERKÖLTSÉG Irta: Dr. STEINER MIKLÓS budapesti ügyvéd A most kibocsátott 10.000/1935. M. E. sz. rendelet és a hatályos korábbi gazdavédelmi rendeletek általánosan rendezik a gazdaadósok és hitelezőik jogi helyzetét. Az általános rendelkezés azonban egy jelentős és gyakran felmerülő esetet nem szabálvoz: a gazdaadós ellen 1932. március 31. után megállapított perköltség viselésének és behajtásának meg- vagy meg nem engedett voltát. E szükség-jogi szabályok általában csőd és végrehajtási korlátozásokat tartalmaznak. Perjogi vonatkozást csupán a 16.000/1933. M. E. rendelet 12. §-a foglal magában. E rendelethelv szerint, ha a védett birtok tulajdonosa alperesként pereltetik és a perfelvételi tárgyaláson a hitelező felperes követelését elismeri, kimutatván, hogv a védettségi szolgáltatásokat felneres irányában legkésőbb a kereset beadásáig teljesítette, továbbá, ha egyébként a perre okot nem adott, nem lehet a perköltségekben marasztalni. Perlési tilalmat tehát a rendeletek nem állítanak fel. A hitelező jogosult követelését a védett gazdaadós ellen per útján érvényesíteni és ha a gazdaadós a perfelvételi tárgyaláson nem igazolja a 16.000/1933. M. E. rendelet 12. §-ában foglalt fenti előfeltételeket, úgy költségben marasztalandó. Viszont a 14.000/1933. M. E. rendelet 14. §-ának 3. pontja szerint az 1932. március 31. után keletkezett magánjogi követelések a gazdavédelmi rendeletek teljesítés mértékére, végrehajtás és csőd korlátozására vonatkozó rendelkezései