Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9-10. szám - Blanketta és törvény a biztosítási jogban

404 Dr. GÁRDONYI ISTVÁN magának a rendeletnek idézett szabálya szerint sem elegendő a jogutódlás érvényes kikötéséhez. Érvényesen viszont sehogy sem, tehát még a rendeletben megkívánt külön írásbeli megállapodással sem köthető ki a biztosítónak jogutódlása, mert a biztosítási ügyletet kényszerítő jogszabályok szabályozzák, s így a biztosítási szerződésbe sem valamely más a biztosítási szerződésre vagy ügyletre vonatkozó pótszerződésbe olyan kikötések, amelyeket a törvény nem ismer el, jogérvényesen fel nem vehetők. Ebben a vonatkozásban hivatkoztam fentebb az 1869:IV.19. §-ára. VÉGREHAJTÁSI KÉRVÉNY - KIADMÁNY Irta: Dr. GÁRDONYI ISTVÁN budapesti ügyvéd Immár öt éve lesz, hogy a T. E., az 1930. évi XXXIV. te, mely a végrehajtási eljárás technikumában a végrehajtható kiadmány intézményének jelentős újítását hozta be, de még mindig előfordulnak oly problémák, melyekre a tételes törvény, sem pedig a nyomában kialakult gyakorlat nem ad világos útmutatást. A hitelező váltófizetési meghagyás kibocsájtása iránt kérelmet terjesz* tett elő és mellékelte a 6300/1923. M. E. rendelet 24. §-ában előírt kiadmánytervezet megfelelő számú példányait az elrendelendő biztosítási vagy kielégítési végrehajtás céljaira. \áós a váltófizetési meghívás ellen kifogással élt, egyúttal azonban résztörlesztést is teljesített, úgy hogy a hitelezőnek a váltófizetési meghagyásban foglalt összegnél alacsonyabb összegre biztosítási végrehajtás elrendelése iránt joga nyilt meg. Tekintettel arra, hogy a T. E. 85. §-a, mely a biztosítási végrehajtásról rendelkezik, utal ugyanezen törvény 62. §-ára, mely viszont ama kivételeket sorolja fel, amikor a végrehajtást nem kiadmányokkal, hanem kérvénnyel kell kérni és eme kivételek között kifejezetten felemlíti azt az esetet, amikor a végrehajtást a hitelező nem az alapul szolgáló közokiratban meghatározott egész marasztalási összeg erejéig kéri, a hitelező biztosítási végrehajtás elrendelése iránt kérvényt adott be. A bíróság a kérvény alapján elrendelte ugyan a végrehajtást, de az elrendelő végzés csupán a bélyegköltséget állapította meg, utalva a <>.'W0/1930. számú M. E. rendelet 24. §-ára azon megjegyzéssel, hogy: „a hitelezőnek módjában lett volna a váltófizetési meghagyáshoz mellékelni a kiadmányokat, mely esetben a bíróság a bélyegkiadásokon felül költséget is állapított volna meg". A végzés eme része azonban nemcsak ügyvédi szempontból méltánytalan, hanem nyilván téves és tételes törvény figyelmen kívül hagyásával hozatott. Az említett 6300/1932. M. E. rendelét ugyanis nem helyezte, amint hogy nem is helyezhette hatályon kívül a T. E. fent ismertetett és általánosan ismert rendelkezését. Viszont oly jogszabály sincs, mely a hitelezőt arra kényszerí' lené, hogy magasabb összegre legyen kénytelen a végrehajtható kiadmány kiállítását kérni, mint amely összeg erejéig követelése tényleg fennáll, és ha kisebb ez az összeg, mint az eredetileg érvényesített, úgy ez esetben a végrehajtás a T. E. 62. §-a szerint kérvénnyel kell, hogy történjék. Oly rendelkez )s nincs, amely az ügyvédnek végrehajtási kérvény benyújtása esetén csak a