Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9-10. szám - A jogi szakoktatás reformja

Dr. KARTAL IGNÁC készen: a jogtudományi disciplinák felé ily fölényes számban nem a legum cupido, sem egyéb ideális ok nem hajtja az ifjúságot. A vonzóerő e téren elszomorítóan materiális: az érettségizett ifjak legnagyobb csoportja amiatt tódul megsemmisítőén nagy tömegekben a jogtudomány felé, mert a jogi szakoktatás mai rendszere mellett a jogtudományi stúdium a legkényelmesebb stúdium, az összes stúdiumok közt ebben van a legkevesebb strapa. Az előadásra nem kell járni, a tanárt nem kell ismerni, és, óh csodák-csodája, a vizsgákra sem tanulni kell, hanem csak magolni. A jövő, — mondják ezek az ifjak, — minden stúdiumban egyformán bizonytalan, a jelen azonban csak a jogi studiumíban édes és szép. És ez a jelen nem is röpke kis ideig tart: az elméleti és a gyakorlati jogi stúdium külön-külön közel öt évig, vagyis a kettő együttvéve tíz évig tart. Jogásznak tehát beiratkozni jó, — jogásznak lenni „mily édes, mily szép"! Az érettségizett ifjaknak eként gondolkozó csoportját hejje-hujja-csoportnak nevezhetjük. Egy másik, az előbbinél nem sokkal kisebb csoport amiatt tódul nagy tömegekben a jogtudomány felé, mert ugyanazokból az okokból, amelyek az előbbi csoport számára lehetővé teszik a hejje-hujját, ők — erre rá lévén utalva, — kenyérkereső foglalkozást űzhetnek. Ez a csoport a szegény ifjak csoportja. Ez a két csoport adja az egyetemek jogi karaira tóduló joghallgatók megsemmisítőén túlnyomó nagy részét. „Joghallgató" eszerint: lucus a non lucendo, contradictio in adjecto, — azért neveztetvén joghallgatónak, mert jogot nem hallgat. A therapia a joghallgatónak ebben a mentalitásában és a joghallgatásnak ebben a természetrajzában ismervén fel az elefantiasis numerica kórokozójának — a jogi karra tódulásnak — okozóját, logikusan a következő receptet „írja fel": reformáltassék meg a jogi szakoktatás oly irányban, hogy a jogi diplomára törekvő ifjúság ugyanúgy verejtékezzék, mint ahogyan az orvosi, mérnöki, stb. diplomára törekvő ifjúság verejtékezik. Ne egésznapos hejje-hujja, ne egésznapos iroda vagy egyéb mellékfoglalkozás legyen a „jogász" programja, hanem egésznapos komoly, kemény egyetemi tudományos munka! Az a hír járja, hogy a közoktatásügyi kormányunk magáévá tette a fenti receptet. Érdekelt körökben sok szó esik arról, hogy már a jövő tanévtől kezdve az egyetemek jogi karán is, — a heti kötelező órák tetemes felemelése mellett, — jogi és tényleges kénytelenséggé válik az előadások pontos hallgatása. * 1910. év vége felé, — tehát majdnem pontosan 25 évvel