Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 8. szám - Alapos - "alaptalan" - "nyilván alaptalan"

358 DR. KARTAL IGNÁC tási ellenkérelem is. Perrendtartásunknak is ez az álláspontja, ami látnivaló onnan, hogy az elutasítási ellenkérelem előterjesztése után a felperes az alperesnek hozzájárulása nélkül már nem menekülhet ki a perből, mert az alperes a perbebocsátkozással megszerezte azt az igényt, hogy a bíróság ítélettel utasítsa el a keresetet. Nyilvánvalóan alaptalan igényt érvényesít-e tehát az az alperes ügyvéd, aki nyilvánvalóan alaptalan védekezést terjeszt elő? Ügy vélem, hogy igen. Ha ez a nézetem helyes, akkor az eseteknek abban az igen nagy számában, amelyet „húzási per" néven mindnyájan ismerünk, a következő helyzet fog beállni, ha az Ügyvédi Rendtartás tervezetének a jelen cikk elején idézett szövege törvénnyé válik: a beperelt alperes ily szavak kíséretében bízza meg az ügyvédet a védelemmel: „Eszeljen ki valamit ügyvéd úr! én csak annyit tudok, hogy most nincs pénzem." Az ügyvéd erre így fog felelni: „Legyen nyugodt, majd kieszelek valami időelőttiséget. Ámde az Ügyvédi Rendtartás 105. §-a értelmében figyelmeztetem, hogy az érvényesíteni kívánt elutasítási igény nyilván alaptalan." A közelmúltban „Az ügyvéd jogai és kötelességei" címen igen figyelemreméltó kis könyv hagyta el a sajtót. Szerzője dr. Martos József budapesti ügyvéd. Nagy elméleti és gyakorlati tudással szól hozzá a címbeli kérdéshez. Foglalkozik a jelen cikk tárgyát képező kérdéssel is. Ide vonatkozó fejtegetései igen sikerültek. A gyakorlati életből vett példái azonban nem egészen helytállók. A példákkal azt akarja demonstrálni, hogy nehéz különbséget tenni az alapos, alaptalan és nyilván alaptalan igény között. Ennek demonstrálására közöl két esetet, amelyekben a kir. Kúria megváltoztatta az alsóbíróságok ítéletét. Mindkét esetiben a szerző a perben azt az álláspontot képviselte, amelyet végső fokon a kir. Kúria helyesnek talált. Ehhez azt a következtetést fűzi, hogy ha a Kúria nem úgy ítélt volna, ahogy ítélt, akkor: — úgymond a szerző, — „senki a világon le nem vette volna rólam azt a megszégyenítő bélyeget, hogy alaptalan igényt érvényesítettem per útján." — A két példa is, a következtetés is nyilvánvalóan alaptalan. Ha, teszem azt, fordítva történt volna a dolog és a szerző két fokon nyertes és a kir. Kúria előtt vesztes lett volna, mondhatta voina-e bárki is róla, hogy alaptalan igényt érvényesített? ki meri az ügyvédnek pusztán amiatt, mert valamely pert elveszített, azt mondani, hogy szégyelje magát. * Legyen szabad mindezek után azt a reménységemet kifejeznem, hogy még ha törvénnyé válik is a tervezetnek szó-