Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 8. szám - Wettbewerbsrecht und Markenschutz in Ungarn [könyvismertetés]

IRODALOM 359 banforgó intézkedése: gyakorlatilag ez az intézkedés sohasem lesz hatályban. Mint ahogy gyakorlatilag sohasem lépett komolyan hatályba a Pp.-nek a „nyilván alaptalan" felülvizsgálati kérelem megbírságolásáról szóló 544. §-a. Mint ahogy gyakorlatilag soha, sehogyan sem lépett hatályba a botbüntetésről szóló törvény. IRODALOM ^Wettbewerbsrecht und Markenschutz in Ungarn cím alatt dr. Steinhaus Ernő budapesti ügyvéd és dr. Bányász István, az Iparjogvédelmi Egyesület titkára tollából az „Ungarische Rundschau für Recht und Wirtschaft" kiadásában egy figyelemreméltó munka jelent meg, amelynek megjelenése kétirányú örvendetes megállapításra ad alkalmat. Ha a mai materiális világban az immateriális jogokkal való foglalkozás élvezetes és érdemes tevéknység és ha az elzárkózás egyre fojtóbb világában vannak, akik szükségét érzik a magyar jogvilág egy kétségtelenül nagyon érdekes részének a magyar nyelvterületen túl való megismertetésének, — akkor tegyünk szordinót tépelődéseinkre és várjuk bizalommal a holnapot. Pouillet, az ipari jogok francia nagymesterének hasonló tárgyú munkájában olvassuk: la concurrence déloyale est celle qui emploie des moyens détournés, frauduleux... ses armes sont innombrables, souvent ingénieuses, toujours perfides... la concurrence déloyale est un véritable Protée... talán ez a janusarcúsága, ez a kameleonszerüsége eme jogterületnek az oka annak, hogy külföldön és hazánkban is mindinkább foglalkoznak az ipari jog eme két területével, igyekeznek kibogozni az összekuszált szálakat és megállapítani a két jogterületnek egymáshoz való viszonyát. A védjegy és versenyjog egymáshoz való viszonya volt különben tárgya az Iparjogvédelmi Egyesület jubiláris közgyűlésén Bing János szabadalmi ügyvivő, az osztrák iparjogvédelmi egyesület elnöke előadásának is, akinek kétségtelenül szellemes és dogmatikus fejtegetéseivel nem tudunk mindenben egyetérteni. Mindenekelőtt nem tartjuk a kérdést annyira éléreállítottnak és bonvolultnak, mint ahogyan ő azt feltüntette és nézetünk szerint az egyes ipari jogok a tisztességtelen versenyhez úgy viszonylanak, hogy ez utóbbi az átfogó egész, amellyel egyidejűleg az egyes külön iparjogoknak is megvan a maguk sajátos* területén a létjogosultságuk. Áttérve már most a címben említett munka ismertetésére, azt olvassuk annak előszavában, hogy a munka célja azoknak a jogászoknak, kereskedőknek, iparűzőknek, akik hazánkban iparjogvédelmi segélyt kívánnak igénybe venni, a magyar joggyakorlat felől tájékozást nyújtani. Dogmatikai fejtegetéseket nem kíván adni, de az egyes jogesetek kapcsán különösen kiemelni kívánja azokat, amelyek a jövő jogfejlődés tekintetében jelentőséggel bírnak. A joggyakorlatból a szerzők azt a megállapítást merítik, hogy a verseny szabadsága mindjobban korlátoztatik. Ezen a ponton jelentkezik azután — úgymond --a jury működésének legjelentősebb hivatása, amenynyiben a jury egyik legfontosabb feladata az egyazon üzletágban tevékenykedők összetartozandósági érzését felébreszteni. Ez az érzés a mai kor ádáz versenyküzdelmében nélkülözhetetlenné vált és annak ápolása, fenntartása maholnap a versenytársak közös és legsajátabb érdekeként jelentkezik, amely jelentőségében még a versenyszabadságnak is előtte jár. Ebben a vonatkozásban azután és mert a jog csak késői kísérője a gazdasági élet jelenségeinek, azokra csak egy bizonyos idő után rezonál, — a jurynek az üzleti erkölcsről való megállapításai bíróságaink gyakorlatának is hatalmas támaszai és általa állandó figyelemmel kísértetnek, annál is inkább, mert a jury megállapításai legtöbbször csak irányt adó jellegűek,