Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)
1935 / 8. szám - A bírói gyakorlat jelentősége a magyar magánjogban
328 DR. ALMÁSI ANTAL III. 1. A bírói gyakorlat jogszabályalkotó és jogszabályi ejlesztö hatása a magánjog minden részében félreismerhetetlen. Szeretném ez állítást kézzelfoghatóvá tenni. Mindenekelőtt a magánjog általános részében. Az a tétel, hogy az OÉ. a maga egészében, mint szövegezett tárgyi jog alkalmazandó, történetileg ugyan a magyar országgyűlés két házának idevonatkozó határozatában, önnek a határozatnak királyi megerősítésében és a törvényhatóságok ama határozataiban jutott kifejezésre, hogy ezt a. művet az igazságszolgáltatásnál alkalmazni kell. Törvényerővel azonban az Országbírói Értekezletet, amely tulajdonképen egy törvényileg nem is szervezett bizottságnak a határozata, annak igen nagy tekintélye dacára is csak a szokásjog látta el. Ez pedig itt abban nyilvánult, hogy a bírói gyakorlat azt azonnal fennálló jogként alkalmazta. De nem csupán a modern magyar magánjog főforrásának, az OÉ-nek, hanem a törvénytől eltekintve a többi jogforrásnak az erejét is a bírói gyakorlat állapítja meg és határozza meg. A rendeletre vonatkozólag ez már az 1869:IV. tc. felhívott 19. §-ából folyik. De egy családörökjogi kérdés alkalmából a m. kir. Kúria annak a megállapításához is jutott, hogy egy eredetileg csupán meghatározott személyi körre korlátozott kiváltságos jellegű szabályrendelet — az V. jászkun statútum — százados gyakorlata alapján területi szabályrendeletté sűrűsödhetik Ugyanis a 405. EH. azt rendeli, hogy az említett szabályrendelet ma mindazokra alkalmazandó, akik a hajdani jászkun területen községi illetőséggel bírtak. 2. A Jogképesség és a cselekvőképesség szabályai csupán a bírói gyakorlatban jutnak teljes kifejlődésükhöz. A GyT. és a Pp. ugyan e fontos anyagra vonatkozó sok szabályt tartalmaz. Részleteseknek azonban ezeket aligha nevezhetjük. A Pp. 70. és 71. §-ai a magánjog idevonatkozó jogszabályaira utalnak. Ez az óvatos jogtétel azonban tulaj donképen a bírói gyakorlatra való utalásnak fogandó fel. Ezek után nem kell csodálkozunk azon, hogy az elvi, a jogegységi és a teljesülési határozatok nagy tömege töltötte ki azt a keretet, amelyet az imént említett törvények üresen hagytak. Még a Pp. életbelépte előtt a bírói gyakorlatnak, a 63. TÜH-nek kellett megállapítania, hogy a holtkézi törvények elavultak és hogv a római és a görög katolikus egyház, úgvszintén az azok kebelében alakult jogi személyek jogokat és különösen ingatlanon való jogokat épúgy szerezhetnek, mint a többi jogi személyek. Igaz, hogy ez utóbbiak jogké-