Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 7. szám - Schultheisz Emil: A katonai büntetötörvénykönyv magyarázata II. kötet I. füzet: Függelemsértés [könyvismertetés]

306 IRODALOM tehát gyakorlati szempontból a nehezebh alkalmazású törvények magyarázatáról és megvilágításáról van benne szó. A könyv büntetőjogunknak a vagyonrongálással, a gyujtogatással és tűzvészokozással, a vízáradás okozásával, a vaspályák, hajók, távírdák, távbeszélők és egyéb villamos jelzők megrongálásával a keleti marhavész béhurcolásával, a fehér vagy sárga foszforral való gyujtógyártás eltiltásával és végül a fogolyszöktetéssel kapcsolatos büntető jogszabályok ismertetésével, elemzésével és magyarázatával foglalkozik akként, hogy, amint már általánosságban mondottuk, a tárggyal összefüggő joganyag teljes elméleti ismeretébe bevezet. Dr. Miskolczy Ágost, kir. főügyészhelyettes. * Dr Szladits Károly, egyetemi professzor: A magyar magánjog vázlata. Negyedik, átdolgozott kiadás, II. rész. Budapest, 1935, 508 l. Grill Károly könyukiadóuáltálata. Fölöslegesnek tartom megismételni azon elismerést, melyben az illusztris szerzőt az első rész megjelenése alkalmából részesítettem (Internationales Anwaltsblatt 1933 p. 144—145). A jó bornak nem kell cégér. Szladits a magyar magánjog klasszikusai között előkelő helyet foglal el és müve kell, hogy a tanuló ifjúság kezében „standard work" legyen, annál is inkább, mert az egyetemi tanterv a magyar magánjognak csak két szemesztert szentel, melynek fele azonban a sok szünet folytán veszendőbe megy, úgy hogy a nagyterjedelmű anyag teljes előadása fizikai lehetetlenség. A következő megjegyzéseim pedig korántsem akarják a nagybecsű mű értékét csökkenteni, hanem csakis Homérosz azon állítását igazolni, hogy" néha négy szem többet lát, mint kettő. Venio ad rem ipsam 1. ad p. 7 lit d). A példa nem találó, mert ha az adományozó a megajándékozottat közkút állítására kötelezi, akkor a meghagyás teljesítését az illetékes közhatóság követelheti (helyesen p. 185 lit. a. in fine). Helyesebb a következő példa: az örökhagyó egyetlen gyermekére hagyta vagyonát azon meghagyással, hogy neki halála után sírkövet állítson és a sír kellő ápolásáról gondoskodjék; ha ezen egyetlen gyermek a meghagyást nem teljesíti, akkor senkinek kereseti joga nincs, ez esetben tehát a meghagyás csonka kötelmet szül. Ha azonban az örökhagyónak több gyermeke volna és a meghagyással terhelt a meghagyást nem teljesíti, akkor a többi gyermek bármelyike per útján követelheti a meghagyással terhelttől a meghagyás teljesítését, római jog szerint per actionem familiae erciscundae (1. 7. D. de ann. leg. 33, 1; 1. 18. § 2 D. fam., ere, 10, 2). Nem helytálló szerző azon állítása, hogy a meghagyás abban különbözik a hagyománytól, hogy a meghagyással kedvezményezettet nem illeti követelési jog a meghagyással terhelt örökös vagy hagyományos ellen (p. 447), mert már a római jog megadja a kereseti jogot több esetben, ha a meghagyás (modus) harmadik személy javára szól, így p. o. a) ha valaki egy dolgot azon meghagyással ajándékoz el, hogy később ezen dolog egy harmadik személynek adassék ki, akkor ez utóbbit actio utilis illeti meg a megajándékozott ellen (1. 3. C. de don. quae sub modo 8, 54); b) ha valaki egy idegen dolgot azon meghagyással helyez letétbe vagy adja haszonkölcsönbe, hogy a tulajdonosnak visszaadassék, úgy utóbbit megilleti az actio utilis depositi, illetve commodati (1. 8. C. ad exh. 3, 42); c) egy felmenő rokon hozományt adhat sub eo modo, hogy a házasság megszűnte után a hozomány (dos) a nőre vagy ennek gyermekeire szálljon vissza, mely esetben a nőt, illetve gyermekeit actio utilis illeti meg (1. 12. D. sol. matr 24 3: 1. 7. C. de p. c. 5, 14). 2. ad p. 25. 3. A jó erkölcsökbe ütköző és ez okból bíróilag nem érvényesíthető minden megegyezés, mely házasságon kívüli nemi viszony létesítésére vagy fenntartására irányul, de (jegyzet 8) nem az ily viszony megszüntetése végett kikötött vagy ígért vagyoni előny. Ez utóbbi véleményhez nem csatlakozhatok, noha az osztrák felsőbb törvényszék is szerző véleményét osztja (Entscheidung 23. 4. 1913. Slg. XVI, 6415). A mai erkölcsi felfogás szerint a konkubinátus oly viszony, mely semmi tekintetben nem számíthat jogi oltalomra, mert amint szerző helyesen mondja, a bíró fenséges