Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1-2. szám - A H.T. 85. par. III. bekezdésében megszabott viszonvétkesség jogi természete

A H. T. 85. §. III. BEKEZDÉSÉBEN MEGSZABOTT VISZONVÉTKESSÉG JOGI TERMÉSZETE Irta: Dr. TÓTH GYÖRGY, a m. k.ir. Kúria bírája. A status-perekben: a személyi állapotot érintő perekben a Pp. 642. §-a értelmében a törvényszéki eljárásra megállapított szabályok csak annyiban alkalmazandók, amennyiben a XI. címben szabályozott eljárásból más nem kövétkezhetik. A status-perekre vonatkozó szabályozás vázlatos voltából pedig okszerűen foly, hogy oly további szabályok is következnek, amelyek nem a rendes eljárás szabályaiból, hanem a vázlatos, kivételes szabályokból folynak. Ilyen kivételes jogszabályt fejlesztett ki a joggyakorlat az 1916 I. 26-án hozott 411. sorsz. elvi határozatban szövegezetten ekként: a végleges nőtartási igény épúgy, mint a viszontkereset nélküli vétkesség, a férj nevének a házasság felbontása utáni viselhetése és a közös kiskorú gyermekek elhelyezése és tartása iránti kérdés magában a bontóperekben kell, hogy döntés alá kerüljön. A végleges nőtartás elbírálása — tehát épúgy, vagyis mintha a törvény rendelte volna el: csak a folyamatba tett perekben érvényesíthető.1 Illetve itt érvényesítendő, még fenntartás formájában is, hacsak előzőleg ez közokiratban meg nem történt. A 411. sz. elvi határozat még élesebben megvilágítva azt is jelenti, hogy a bontóperekben a vétkesség kérdése egyszerre, csak egységesen és csak a bontóperi ítéletben dönthető el.2 A 411. sz. határozat a viszontkeresetet nem említi s ekként tisztán a keresetlevél szerinti nézőpont jutott kifejezésre. Az alább részletezendő álláspont-változtatással kapcsolatban, mondotta ki a m. kir. Kúria 1925. IX. 17-én a 878. sz. E. H.-ba foglalt tételt: A házasság felbontására irányuló kereset és viszontkereset, nemkülönben a vétkesség és viszontvétkesség meg1 A gyakorlatban ez helyesnek bizonyult s valóban felvethető, hogy a törvényhozó ennél miért nem emelte ki úgy, mint a H. T. 91. §-ban a nő akaratát a perben kifejezte! Azt is lehetne mondani: Lex non distinguenitc, nec nobis distingucre licvet, De az elvi álláspont már megvan, 2 Ez elvi álláspontnak nem csorbítása, hogy a nő később férje nevének viselésétől eltiltható (72i9. E. H.), mert ez későbbi tényekből eredő érdemetlenség. Ugyanígy a végleges nőtartás elvonása is, ha a vétlen nő 'később bontóokot megvalósító életet él.