Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 5-6. szám - Az ingatlan vételi szerződés bírói gyakorlatából

222 DR. TÓTH LÁSZLÓ „Gazdasági lehetetlenülésről csak kölcsönösen halasztó ügylet esetében, vagyis akkor lehet szó, ha a felek kölcsönösen akként szerződnek, hogy a telejesítés mind a szolgáltatás, mind pedig az ellenszolgáltatás tekintetében a szerződés kötése utáni időpontban később fog történni és a szerződés kötése és a teljesítés időpontja között későbben áll be a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között az előre nem látott nagymérvű aránytalanság. Ha azonban az egyik fél a szerződés értelmében nyomban teljesít és a másik fél ellenszolgáltatását hitelezi, az ekként adóssá vált másik fél már utóbb sikeresen nem hivatkozhatik a gazdasági lehetetlenülésre. Mert az ügylet már lebonyolítást nyert az egyik fél részéről való adóssá válással s így többé az alapügyletre visszatérni nem lehet. Ilyen esetben már a válságos viszonyok következményeként jelentkező általános adósságteher mérsékléséről van szó, amire azonban a gazdasági lehetetlenülés szabályai és más törvényes rendelkezések nem adnak módot. A jelen esetben a felperes eladó az alperes vevőnek nyomban szolgáltatta ingatlanban a teljesítést és az alperes a kereseti összeggel adósává vált a felperesnek így nyilvánvaló, hogy az alperes a gazdasági lehetetlenülésre sikerrel nem hivatkozhatik." Ez a határozat, s hasonló határozatoknak egész sora a bizonytalanságot megszűkíteni alkalmas. Az ellen felhozható érveket nálam nyilván helyesebben és szabatosabban sorakoztatta fel dr. Blau György. Legfeljebb annyit jegyezhetek még meg, hogy a teljesítés kitolásával kötött ügyletek létesítői számítási elemként nyilván figyelembe vették a szerencsét is, tehát ha valamelyik pórul jár, a gyors segély talán nem is egészen indokolt. Ha az összes határozatok ebben az irányban mozognának: a vételár leszállításokra irányuló keresetek jórésze nem is fut be a bíróságok főlajstromirodáiba. Azonban tudva levőleg van a kir. Kúriának egy feloldó határozata, melvben a vételárrátákat leszállító alsóbíróságot utasítja arra. hogv tisztázzák körülbelül ugyanazokat a körülményeket, amelvek tisztázását a valorizáció mértéke szempontjából a valorizációs törvény 12. §-a tisztázandónak vél. Sőt ezen a körön túlmenőleg az elállás kérdését is bevonja a tárgyalás anyagába. Ebből a határozatból a jogkereső közönség, de az alsóbíróságok is okszerűen jutottak arra a következtetésre, hogy bizonyos előfeltételek meglétében az ingatlan szolgáltatása s a vételárhátralék hitelezése után is helye lehet a gazdasági lehetetlenülésre alapított vételármérséklésnek. A feloldó határozatban elfoglalt, vagy elfoglalni látszott jogi állásponthoz a kir. Kúria kötve ugyan nincs, de hatá-