Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)
1935 / 5-6. szám - Az ingatlan vételi szerződés bírói gyakorlatából
220 DR. TÓTH LÁSZLÓ Azt az arányt állítom tehát helyre a fellépett aránytalanság kiküszöböléseként, amit a felek a szerződéskötés alkalmával megszabtak és kirekesztem a lehetőségét annak, hogy a centiméter összezsugorodásából, a pénz elértéktelenedéséből valamelyik fél nyilván illetéktelen hasznot húzzon. De az ügyleti beállításon a valorizáció elvével mit sem változtatok. Elvileg a valorizáció után is drágán vett az a fél, aki a szerződéskötéskor túlértékelte az árut s megfordítva: olcsón szerzett az, aki eredetileg is az áru értékéhez mérten alacsony áron szerződött. Ilyen értelemben tehát a gazdasági lehetetlenülés és az ezen a síkon keletkezett valorizáció is kielégítő és megnyugtató elvi megoldásokat adnak. Ha most már az előjeleket megfordítom, s azt állapíthatom meg, hogy a pénz értékében a pozitív irányban állott elő nagy változás: nem lehet kétséges, hogy az előbb kifejtettek ugyanígy állanak, tehát szükségszerűen indokolt a devalorizáció. Ilyen valutaemelkedésről szó sincs, tehát nem beszélhetünk a fenti értelemben sem gazdasági lehetetlenülésről, sem pedig devalorizációról. Hanem beszélnünk kell — dr. Besnyő Bernát szavával élve — a neo-gazdasági lehetetlenülésről. Ez a következő indokokkal jelentkezik tömegesen napjainkban. Az adásvételkori földáraknak megfelelően a szerződésben holdankinti 1000—2000 pengő vételár van kikötve. Ez részletekben fizetendő. A vétel alkalmával a búza ára 30 P körül járt. Ma egy hóid föld értéke mindössze 4—500 P s a búza értéke ugyancsak egy töredéke a szerződéskori értéknek: kéri tehát a vevő a ráták mérséklését. Ezeknél a tényállásoknál tehát már nem az a helyzet, mint az ős alakulatoknál, tudniillik, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti aránytalanság a pénz értékének változásával van összefüggésben. A pénz értéke a vétel időpontjára viszonyítottan, ha aranyban gondolkodunk, valamit talán csökkent, ha indexszámokban: akkor valamit emelkedett, de semmi esetre sem állott be ez a változás oly mértékben, hogy ebből releváns következtetéseket lehetne levonni. Sőt, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között a vétel időpontjára kivetve, aránytalanság nem is mutatkozik. Az aránytalanság később alakult ki. Itt ki kell térnem egy régebbi vitára. Hogy t. i. jószág-e, vagy eszköz-e a pénz. Az eredmény annakidején helyesen az volt, hogy jószág is, eszköz is. De ha elképzeljük, hogy valamilyen különös csoda folytán egyik napról a másikra még az a kevés pénz is eltűnne, megsemmisülne tökéletesen ami még itt-ott talán található:
