Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 5-6. szám - Az ingatlan vételi szerződés bírói gyakorlatából

218 DR. TÓTH LÁSZLÓ áll, mert hiszen nem lehet kétséges, hogy az 5 százaléknyi hiány nem érdekvesztő hatású. A megtévesztéses támadások körét bővíti az a határozat, amellyel a vevő támadta meg az alábbi esetben a szerződést. A helyi pénzintézetnél érdeklődik a vevő egyik eladó jelenlétében a pénzintézet ügyészénél a megvenni szándékolt ingatlan terheit illetően. A válasz az, hogy a szóban forgó ingatlant a kéznél levő telekkönyvi szemle szerint 8500 P jelzálogos teher terheli. A jelenlévő egyik eladó a vevő kérdésére külön is kijelenti, hogy ennél több teher nincs. A szerződés megkötése után derül ki, hogy további 6000 P végrehajtási jelzálogjog is van az ingatlanon. A Kúria kétségtelenül helyesen kimondja, hogy az ingatlannak lényeges tulajdonsága az, hogy mennyi a terhe, de kimondja azt is, hogy az előbb említett vevő nem járt el gondatlanul akkor, amikor megelégedett a helyi pénzintézet ügyészének és az eladónak nyilatkozatával, s mellőzte a szomszéd helyiségben való némi költséggel járó utánanézést. A döntés elvileg helyes lehet, gyakorlatilag azonban félős, hogy a könnyelműséget mozdítja elő. Nem is nagyon igazodik bele abba a határozatsorba, amely kimondotta volt, hogy bizonyos esetekben még a telekkönyvi irattár megtekintése sem mellőzhető jogvesztés veszélye nélkül el. A leggyakrabban jelentkező kifogás a gazdasági lehetetlenülés felvetése. Célja a vételár mérséklése, eredménye: még problematikus. A kérdést dr. Blau György világította meg egy tanulmányában a tőle megszokott alapossággal és szerénységgel. Bár lényegében dr. Blau György fejtegetéseivel egyet értek, álláspontom megvilágítására vissza kell nyúlnom. A gazdasági lehetetlenülést, mint jogi fogalmat a háború óta az váltotta ki, hogy a pénz értéke zuhant. A teljesítés időpontjában az volt a helyzet, hogy ha A dologadós a kikötött ellenértéket szolgáltatja, akkor nem a szerződéskötéskori ügylet létesül, hanem valami más. Más, mert a dologadós ugyanazt szolgáltatja értékben, amit a felek a szerződéskötéskor szem előtt tartottak, — tehát mondjuk, egy hold, földet — a pénzadós ellenben nem azt. Mert az az összeg, amit számszerűleg a teljesítés alkalmával fizetett volna, csak egy töredéke volt immár a szerződéskori stipulált értéknek. Ha az OPTK.-nek a laesio enormis-re vonatkozó szabálya minálunk él: nincsen semmi nehézség már ekkor sem. Ez azonban kifejezetten kitagadott intézmény. Tehát ezzel operálni nem szabad.