Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 5-6. szám

198 DR. RUHMANN EMIL tátott lassúság vádjával szemben is és találóan mutat rá arra, hogy „a fennakadásoknak és torlódásoknak nemcsak nálunk, de a külföldön is az az oka, hogy a perrendtartások nem állnak összhangban az igazságszolgáltatás céljaira szolgáló pénzügyi eszközökkel. Már pedig a perrendtartás minden egyes elvének és szabályának pénzügyi kihatásai vannak". íme a jogpolitikus j élessége: az előrelátás és a javasolt szabályozások várható következményeinek megfontolt számbavétele. * És a bajvívó? Arról, hogy a politikai közéletben milyen finom pengékkel vívja harcait, a Felsőházban mondott beszédeinek mindegyike ékesen tanúskodik. De különösen is figyelemreméltó az a beszéde, amelyben egy felsőházi tagnak az igazságszolgáltatás „kilengéseire" tett célzásait utasítja vissza erőteljesen, továbbá az, amelyben tiltakozik az ellen, hogy a bíróság előtt folyamatban levő és ott döntésre váró ügyek (bármiféle címen a parlament elé hurcoltassanak és a törvényhozó testület ilyen ügyeknek a menetébe bármely irányban beavatkozzék. Mind a két eset alkalmul szolgálhatott volna a szenvedélyek fölkeltésére, de a hang méltósága és határozottsága minden indulatot gátjai mögé parancsolt. Fölösleges hangsúlyoznom, hogy ezzel a tiszteletreméltó kiállásával mekkora szolgálatot tett az igazságszolgáltatás tekintélyének. * A szónokról ezek után nem kell részletesen szólnom. Beszédeinek minden mondata, de maguk az idézett szemelvénvek is kifogástalan megnvilatkozásai a színes, találó hasonlatokban bővelkedő, emelkedett, szabatos, tehát sohasem bőbeszédű szónoki stílusnak. Ezek a beszédek mindenekfölött meggyőzők, emellett azonban a hangjuk legtöbbször igen meleg. Az értelemhez és a szívhez szólnak egyszerre. Olyanok, mint maga a szónok, aki elmondta azokat. * Ha most már általánosságban csak annyit mondunk, hogy Juhász Andor beszédei maradandó értékűek, nem mondtunk eleget. Jobb is, ha megindokoljuk ezt az értékelésünket. A beszédek legkevesebbje úgynevezett alkalmi megnyilatkozás, ellenben igen sok köztük olyan, amely több, mint szónoklat, inkább allokúció, vagyis kinyilatkoztatás. Filozófiai magaslaton mozgó intelmek, egy nagy tapasztalatú, mély ítéletű férfiú bölcs tanácsai. Igazságuk és hatásuk független az emberektől, akikhez intéztettek és a kortól, amelvben elhangzottak. Ez az egyik benyomásunk. A másikat Schopenhauer