Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 4. szám - A közkövetelések elsőbbsége a végrehajtási eljárásban

A KÖZKÖVETBLÉSEK ELSŐBBSÉGI; 165 íési díjat azon az alapon mondják ki elsőbbséggel bírónak, hogy közvetlenül terhelik az ingatlant és közadók módjára hajtandók be, szerény megítélésünk szerint nincs törvényes alapjuk. Épen igy, ha végeredményben helyesen is, de nem a megfelelő indokolással tagadja meg a vízdíj törvényes elsőbbségének elismerését a Pk. V. 4839/1932. I. M. számú kúriai határozat azon az alapon, hogy a vízdíjat nem lehet közadók módjára behajtani. A lényeg ugyanis nem a behajtás módja, hanem az, hogy a köztartozás adóvagy illeték-e, vagy nem és az ingatlant közvetlenül terhelik-e vagy nem. Közelebb jár a helyes indokhoz a Kúria Pk. V. 4580/1(931. számú határozata, amely a vízdíjat és az áramfogyasztási díjat azért nem sorozza, mivel azok az ingatlant nem közvetlenül terhelik. Ha ugyanis közvetlenül terhelnék, vagyis a föld- vagy házadó pótlékai volnának, akkor már az adó fogalma alá is esnének és így az elsőbbség megilletné őket. A vízdíjra vonatkozó gyakorlatot — annak időszerűségére és a gyakorlatban észlelhető ingadozásra tekintettel — az alábbiakban külön is ismertetjük. V. A vízdíjak. Régebben — legalább Budapesten — az volt a bíróságok gyakorlata, hogy a vízdíjkövetelést elsőbb ség illeti meg. Ez a gyakorlat 1887-től egészen 1931-ig kimutatható, sőt Fazekas Endrének a Telekkönyvi Szaklapba írt cikke szerint — amelyet már fentebb is említettünk -egészen 1872-ig vezethető vissza. A legtöbb végzés nem is indokolja a vízdíj előnyös sorozására vonatkozó rendelkezést, úgy látszik tehát, hogy a felszámított vízdíjak sorozását senki sem kifogásolta (ilyen határozatok a budapesti kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság 34.196/1903., 7917' 1905., 10.506/1905., a budapesti ítélőtábla 1765/1905. számú határozatai). Vitás legfeljebb az volt, hogy az elsőbbség kiterjed-e a vízdíj kamataira és a vízdíjra vonatkozó intési és végrehajtási költségekre. A Kúria elé a vízdíj elsőbbségének a kérdése ebben az időszakiban — úgy látszik — nem került. Hangsúlyozzuk azonban, hogy az idézett határozatok az 1883:XLIV. tc. hatályosságának idejére esnek, amikor — mint fentebb ismételten kifejtettük — közadó és más köztartozás közt az elsőbbség tekintetében különbség nem volt. 1931-ben végre a m. kir. Kúriának is állást kellett foglalnia ebben a kérdés/ben és állásfoglalása a bíróságok gyakorlatát egyelőre megváltoztatta, még pedig véleményünk szerinta helyes irányba terelte. A Pk. V. 2676/1931. számú végzés (Jogi Hírlap 1932. évi 1050. sorsz.) és a Pk. V. 3383/1931. sz. végzés szerint a vízdíj nem szerepelhet az előnyös tételek között. Bár ez a két határozat nem budapesti, hanem vidéki város vízdíjára vonatokozott, a budapesti bíróságok gya-