Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 4. szám - A közkövetelések elsőbbsége a végrehajtási eljárásban

166 Pr. SÁRFFV ANDOR korláta is azt követte, mert indokolása a budapesti vízdíjakra is alkalmazható volt. A vízdíjak elsőbbségének el nem ismerését a Kúria és az azt követő bíróságok részint azzal indokolják, hogy a vízdíj nem az ingatlant közvetlenül terhelő köztartozás, részint azzal, hogy nincs olyan érvényes külön jogszabály, amely az adónak nem minősíthető vízdíjnak elsőbbséget ad. Az előbbi irányú érveléssel nem is kell sokat foglalkoznunk, mert annak helyessége a fent előadottakból már kitűnik. Kérdés tehát csak az lehet, van-e olyan külön jogszabály, mely a fővárosi vízdíjaknak elsőbbséget biztosítana. Ilyen jogszabályként jöhetne számiba a vízszolgáltatási szabályrendelet (Budapest székesfővárosnak az 1923. évi 943. kgy. szám alatt hozott és 119.548/1924. IV. B. M. szám alatt jóváhagyott szabályrendelete), amelynek 38. §-a szerint „az ingatlan tulajdonosát terhelő vízdíj magát az ingatlant is, amely után kiszabatott, öt évig dologi tartozásként terheli és bírói árverés esetén, amennyiben az árverés foganatosításától visszafelé számított három évnél nem régebbi, az 1912:1111. tc. 35. §-a, illetőleg az 1923.VU. tc. 74. $-ának értelmében a jelzálogos hitelezőket megelőző elsőbbséggel bir". A szabályrendelet olvasásánál mindjárt szembetűnik, hogy a szabályrendelet maga sem akar új elsőbbséget létesíteni. Az idézett §. egyáltalában nem akar rendelkezni, nem akar tartalmilag új jogszabályt teremteni, nem akar új elsőbbséget adni, egyszerűen csak,kifejezi azt a — a fentiek szerint téves — álláspontot, hogy a törvényes elsőbbség a vízdíjat a közadókezelésí törvény szerint megilleti. Ezzel talán el is intézhetnők ezt a kérdést, hogy van-e a vízdíjak javára külön jogszabály. Nincs, mert ilven jogszabályt teremteni a szabályrendelet nem is akart. De mivel meglehet, hogy van, vagy majd lesz valamelyik városban olyan*vízszolgáltatási szabályrendelet, amely a vízdíj elsőbbségét nem (tévesen) konstatálni, hanem elrendelni akarná, ki kell emelnünk, hogy az ilyen rendelkezésnek hatálya nem volna. Az elsőbbség kérdése ugyanis országos jogszabállyal rendezett kérdés, mint ahogy általában a végrehajtás szabályait csak törvény vagy törvény külön felhatalmazásán alapuló rendelet szabályozhatja. A 24.000/1929.1. M. sz. rendelet 15. §-a tehát, mikor külön jogszabályokra utal, csak ezt a jogi állapotot tarthatta szem előtt, azon változtatni semmiesetre sem akarhatott, hanem egyszerűen figyelmeztetni akarta a rendelet olvasóit, hogy vannak és a jövőben is lehetnek olyan törvények és a törvény felhatalmazásán alapuló olyan rendeletek, amelyek egyes követeléseknek — közköveteléseknek és nem közköveteléseknek — jogot adnak az elsőbbségi kielégítésre. Ennél többet, végrehajtási