Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 4. szám - A közkövetelések elsőbbsége a végrehajtási eljárásban

164 Dr. SÁRFFY ANDOR lyai, fel sem lehet tenni, hogy a pénzügyi kifejezéseket nem szabatosan használják, s adót mondanak akkor, amikor általában köztartozásokat akarnak mondani. A mai jogállapot szerint tehát a szóban levő köztartozások nem esnek az adók elsőbbségére vonatkozó szabályok alá. Persze, hogy múltban nem mindig volt így, mert a dolgozatunk elején felsorolt sok törvény közül volt egy, amely az ingatlant terhelő egyenes adókon kívül törvényes elsőbbséget adott az egyenes adók módjára behajtandó egyéb tartozásoknak is. Ez a rendelkezés az 1883:XLIV. törvénycikkbe foglalt közadókezelési törvény 88. §-a volt. Ennek a törvénynek hosszú uralma alatt tehát helyesek voltak az olyan határozatok, amelyek törvényes elsőbbséget ismertek el a legkülönfélébb köz- és magántartozások részére pusztán azon az alapon, hogy behajtásuk úgy történik, mint a közadóké — feltéve természetesen, hogy az ingatlant közvetlenül terhelték. De hasonló rendelkezés az 1883. évi törvény előtt sem állt fenn és amikor a most említett törvény helyébe az 1909:XI. törvénycikk lépett, a szóbanlevő rendelkezés ismét kimaradt és azóta sem tért vissza. (Hangsúlyozzuk, hogy most csak az ingatlan állagára vezetett árverés esetéről beszélünk; azt majd VIII. alatt fogjuk látni, hogy az ingatlan hasznaira vezetett végrehajtás esetében a dolog másképen áll.) Amikor tehát olyan bírói határozatot olvasunk, amely az adók és illetékek közé nem tartozó köztartozás elsőbbségét ismeri el, vagy azzal érvel, hogy az elsőbbség azért áll fenn, mert az illető követelést közadók módjára kell behajtani, mindig figyelemmel kell lennünk arra, hogy a határozat 1883:XLIV. törvénycikk hatályosságának idejéből származik-e vagy nem, és ha ebből az időből származik, a határozatot egyszerűen mint meghaladottat hagyhatjuk figyelmen kívül. (Ezért helytelen Fazekas Endrének az az érvelése a Telekkönyvi Szaklap 1934. évi 2. számában megjelent cikkében, hogy a vízdíjak törvényes elsőbbsége szokásjog, mivel a bíróságok évtizedeken át mindig elsőbbséggel sorozták. Hiszen 1909-ben új törvény lépett a gyakorlat alapjául szolgáló régi törvény helyébe.). De az 1883:XLIV. törvénycikk hatálya előtti és utáni időből is vannak olyan határozatok, amelyek az adóra vonatkozó szabályokat minden köztartozásra kiterjesztik. Ezek a fentiek szerint helytelenek. így az 1879. március 27-én 2089. szám alatt kelt határozat, amelyben kimondotta a semmítőszék, hogy „a fővárosi csatornaépítési és kövezési díjak a községi adóval egy természetüeknek lévén tekintendők, az ingatlan vételárának felosztásánál az előnvös tételek közé sorozandók". Ennek, valamint a Kúria 5021/1912. számú és Pk. 999/1933. számú határozatainak, amelyek a kéménysep-