Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 4. szám - A közkövetelések elsőbbsége a végrehajtási eljárásban

A KÖZKÖVETELÉSEK ELSŐBBSÉGE IBI III. Mely tartozások terhelik közvetlenül az ingatlant? A 600/1927. számú rendelet fent szószerint idézett rendelkezéseinek verbum régense az, hogy csak az ingatlant közvet lenül terhelő adó- és illetékkövetelések vannak elsőbbséggel felruházva. De épen ez a kifejezés az, amely kétségekre ad okot. Milyen adóról és illetékről mondhatjuk, hogy az ingatlant közvetlenül terheli? Érthetem a kifejezést úgy, hogy alája esik mindaz, ami az ingatlant a tulajdonos változásáról függetlenül terheli, ami az ingatlannal együtt megy át, ami az ingatlanból behajtható, tekintet nélkül arra, hogy a mostani tulajdonos személyes adós-e vagy nem. De érthetem úgy is, hogy csak az az adó és illeték terheli közvetlenül az ingatlant, amelyet az ingatlan állaga vagy hozadéka után vetettek ki, melynél tehát az adóalap maga az ingatlan, amelynek keletkezése tehát az ingatlan tulajdonához vagy birtokához közvetlenül kapcsolódik. A bírói gyakorlat a két magyarázat között némileg ingadozik. Ahol a döntés elvi éllel iparkodik körülhatárolni az ,,ingatlant közvetlenül terhelő", tehát elsőbbséggel biró adók körét, ott mindig az utóbbi magyarázatot fogadja el. De akadnak olyan határozatok is, amelyekben a bíróságok öntudatlanul a másik alapra csúsznak át anélkül, hogy álláspontukat indokolni szükségesnek tartanák. Lássunk egy-két határozatot. A 78. számú teljes ülési döntvény indokolásálban* a következőket olvassuk: „A földadóra nézve az 1875:VII. tc. 7. S-a világosan mondja, hogy a földbirtokot terheli, a házadóra pedig hasonló értelmű világos törvényes kijelentés hiányában sem lehet vitás, hogy az a házat terheli, mert az 1868.XXII. tc. 1. #-a szerint a házadó tárgya a házak évi tiszta haszonértéke" Még határozottabb fogalmazásban olvassuk ugyanennek a felfogásnak kifejezését újabban is. A Kúria Pk. V. 498/1929. sz. határozata (Jogi Hirlap III. kötet. 1211. sorsz.) a következőket mondja-: „Nem lehet vitás, hogy az ingatlant közvetlenül terhelőnek csak az az adó és egyéb hasonnemű tartozás tekinthető, amelynek tárgya az ingatlan, kivetésének alapja pedig az ingatlan tiszta hozadéka vagy állaga." Ebből a mondatlból legfeljebb a „tiszta hozadék" kifejezést kifogásolhatnók, mert nyilvánvaló, hogy az adó terhelheti a nyers hozadékot is s ezzel még nem szűnik meg az ingatlant közvetlenül terhelő adó lenni. Az említett felfogás logikus következménye, hogy az ingatlant közvetlenül terhelő adóknak ismeri el a bírói gyakor* Ez a döntvény arról szól, hogy az útadó előnyösen sorozható-e és az 1906. évben hozatott meg. A Polgárijogi Határozatok Tárába 394 sorsz. olritt van felvéve,