Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 4. szám - A magyar szerzői jog különös tekintettel a m. kir. Kúria gyakorlatára. [5. r.]

A MAGYAR SZERZŐI .100 143 A törvény a színműveket, zenés színműveket és zeneműveket csak olyan előadással szemben védi, amely nyilvánosan történik. Az előadás nyilvánossága kérdésében a kir. Kúria elvi állásfoglalását a P. I. 980/1928. sz. alatt hozott nagyjelentőségű ítélete tünteti fel. Kimondotta ebben az ítéletben a kir. Kúria, hogy: „ A Szjt. akkor, amikor a színművek, zenés színművek és zeneművek nyilvános előadásának jogát a védelmi idő alatt a szerző kizárólagos jogának nyilvánítja (49. §.), és a mű szerzőjének ebbe a jogába ütköző cselekmények megtorlása iránt intézkedik (57—59. §-ok), a családiasság és háziasság körén túlmenő előadásokkal szemben kívánta a szerzőt védelemben részesíteni, s így az előadás nyilvánosságának fogalmát — szerzői jogi vonatkozásaiban — nem lehet a hozzáférés korlátlanságának, vagy belépő díjhoz kötöttségének szűk körére szorítani". Ehhez képest kiemelte .a kir. Kúria ítéletében, hogy a nagyobb taglétszámú kaszinók, klubok és más egyesületek által rendezett hangversenyek, műsoros estélyek és más hasonló elnevezések alatt megtartott külön összejövetelek már a részvételre jogosítottak számánál fogva nélkülözik a családiasság vagy háziasság jellegét, a Szjt. alkalmazása szempontjából tehát nyilvános előadás számba mennek már akkor is, ha az egyesületek ezeket a külön összejöveteleket saját helyiségeikben belépődíj nélkül rendezik is, s ha azokon csak az egyesület tagjai és esetleg családtagjaik, vagy magukkal hozható vendégeik jelenhetnek meg. A kir. Kúria ezzel az élesen körvonalazott és részletesen kifejtett állásfoglalásával eloszlatott minden addig fennforgott kételyt a tekintetben, hogy a Szjt, szempontjából valamely előadás mikor esik a nyilvános előadás fogalma alá. A 84. és 85. §-ok a színművek, zenés színművek és zeneművek nyilvános előadásának tilalma alól átmeneti jellegű kivételeket állítanak fel. 50. §. Némajátékokat és koreográfiai müveket minden vonatkozásban, tehát nyilvános előadásuk kizárólagos joga tekintetében is, tartalmuk szerint v(l9y színműveknek vagy zenés színmüveknek kell tekinteni. A törvény a némajátékokat (pantomimiaták) és koreográfiai műveket (táncszöveg műveket) szerzői jogi szempontból tartalmuk szerint vagy színműveknek, vagy — ha zenéjük is van — zenésszínműveknek tekinti, s a berni (illetőleg római) egyezmény 2. cikkére való tekintettel külön is hangsúlyozza, hogy ezek a művek minden vonatkozásban,