Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 4. szám - A magyar szerzői jog különös tekintettel a m. kir. Kúria gyakorlatára. [5. r.]

144 DR. ALFÖLDI DEZSŐ tehát nyilvános előadásuk kizárólagos joga tekintetében is védett művek. A berni (római) egyezmény szerint a szóbanlevő művek védelemben csak akkor részesülhetnek, ha színrehozásuk módja írásban vagy másként, tehát valamiféle módon meg van örökítve (rögzítve). A törvényünk a védelmet ily előfeltételhez nem köti, bár a törvény miniszteri indokolása utal az egyezmény említett rendelkezésére. A megrögzítésnek kétségkívül nagy jelentősége van, mert enélkül a szerzői jog megsértésének bizonyítása nagy nehézséggel jár. De mivel a bizonyítás lehetősége megrögzítés hiányában is fennforog, ezért törvényi rendelkezés hiányában szerzői jogunkban nem lehet a megrögzítést a védelem előfeltételének tekinteni. 51. §. A 8. §-ban felsorolt miinek nyilvános előadására, amennyiben azokat színműveknek, zenés színműveknek nagy zeneműveknek lehet tekinteni — a felhasznált eredeti mű szerzőjét megillető jogok sérelme nélkül — szintén e művek szerzőjének van kizárólagos joga. A törvény a fordítás, felhasználás, átdolgozás folytán keletkezett színművet, zenés színművet és zeneművet a nyilvános előadás tekintetében is védelemben részesíti. Az, hogy a fordító, felhasználó, átdolgozó a felhasznált eredeti mű szerzőjét megillető jogok sérelme nélkül rendelkezhetik, azt jelenti, hogy a fordítás, felhasználás, átdolgozás folytán keletkezett művét csak az eredeti mű szerzőjének engedélyével értékesítheti nyilvános előadás útján is. A gyakorlati élet felfogása szerint abban az esetben, ha valamely írói mű (elbeszélés, regény) írója engedélyt ad ily művének drámává átalakításához, akkor az ily engedélyben bennfoglaltnak tekintendő az átalakítás folytán keletkezett színmű nyilvános előadása felett való szabad rendelkezés megengedése is. Ellenkező megállapodás hiányálban tehát az eredeti mű szerzőjének engedélyével létrejött átalakítás szerzője egyedül van jogosítva rendelkezni az általa elkészített színmű hol és miként való nyilvános előadása tekintetében (1. 8. §-t). Az ellenkező megállapodás harmadik személyekkel szemben csak akkor joghatályos, ha a megállapodás tudomásul bir. A még védett színmű fordítója az elkészült fordítás nyilvános előadásának kizárólagos jogával csak akkor rendelkezik, ha a színmű szerzője ezt a jogot a fordítóra ruházta. A mindennapi életben rendszerint az szokott előfordulni, hogy a külföldi színdarab fordításának jogát valamely hazai színház vagy színpadi kiadó szerzi meg, s aztán ő bíz meg valamely írót annak lefordításával, amikor is az elkészült