Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. A. szám

HÁROM ÉVNYITÓ BESZÉD 5 lete, politikai helyzete, különleges társadalmi és gazdasági viszonyai által megindokolt változásnak látszik, nem következés, hogy egy másiknál is beválik Azt azonban — ami témánkhoz tartozik — megállapíthatjuk, hogy a törvényhozás rendszerének ilyen intézményes megváltozásával tertmészetszerűen együttjár a parlament hatáskörének csökkenése. De még ott is, ahol fennmarad a parlamentáris törvényhozás formája, lényegében bekövetkezik hatáskörének szűkítése. A megváltozott viszonyok ugyanis elkerülhetetlenné teszik, hogy az örökké mozgó és változó társadalmi és gazdasági élei helyes szabályozása érdekében a törvénvhozás átengedje hatáskörének egyrészét az állandóan fungáló, cselekvésre minden pillanatban kész végrehajtó hatalomnak. Ennek az átengedésnek jogi formája vagy egy általános jellegű, vagy esetre szóló átruházó intézkedés. Az átru* házás keretében a kormány alkot a törvényihozás nevében és megbízásából jogszabályokat és a közjogi, illetve közigazgatási bíráskodás szempontjából (helyesebben a bírói jogsegély szempontjából) nem közömbös, hogy a parlamentáris jogalkotás menetében az újabb változásokozta hézagot intézményesen miként töltik ki. Nekünk, jogász-emlbereknek erre csak egy feleletünk lehet: töltsék ki úgy, hogy az parlamentáris nemzeti önkormányzatunk szempontjából alkotmányszerű legyen és ne csökkentse, sőt növelje a felhatalmazási rendelet alapján tett hatósági intézkedésekkel szemben a bírói jogsegély imérték'ét. Én ugyanis lényeigében a népviselet, formájában a parlamentáris kormányrend szent alkot mányunk alappilléréül tekintem, mert éppen az országgyűlés az, amely mint nemzeti önkormányzatunk képviselete a miniszteri felelősségrevonás jogán át letéteményese és legfőbb ellenőrzője a szabadságjogoknak. Az angol mellett a mi alkotmányunk forrott össze legszorosabban és intézményesen a parlamentárizmus tiszta elveivel és nekünk ragaszkodnunk kell élihez a múltban gyökerező és bevált jogi intézményhez, amelynek, ha megváltoztatását új helyzetünk indokolná, úgy azt csak a megváltozott viszonyok kívánta legszükségesebb mértékben tartom megengedhetőnek az óvatos előrehaladás irányálban. Már most tovább folytatva vizsgálódásunkat, megállapíthatjuk, hogy a másik államhatalmi ág: a végrehajtó hatalom ikörében a közigazgatási bíráskodás szempontjából leglényegesebb kérdés a rendeleti jog és közigazgatási bíráskodás viszonya. Miként alakult ez a viszony a múltban lés minő alakulását vállhatjuk a jövőben? Oly kérdések, amelyek így két esztendő határán különös aktualitással foglalkoztatnak bennünket. A mutlra nézve megállapíhatjuk, hogy az elmúlt esztendő bíróságunk alkotmánvjogi szerepében, szervezetében és feladatkörében nem hozott lényeges változást. A jövőre nézve pedig a rendeleti jog és közigazgatási bíráskodás viszonya szempontjából a közigazgatási bíráskodás kiterjesztését kell kívánnunk a törvényben vagy törvényes fölhatalmazás alapján tett ősz s/c-s olyan hatósági intézkedésekkel szemben, amelyek .köz jogi és közigazgatási vonatkozásúak. Lehetetlen ugyanis észre nem vennünk, hogy az állampolgárok az őket mind tc'übib irányból és sokszor érzékenyen érintő hatósági rendelkezések rohamosan növekvő számával és az ezek okozta szaporodó jogsérelmekkel szemben — amit nagyrészt ismét a megváltozott és súlyosabbá vált gazdasági viszonyok magyaráznak — mind sűrűbben szorulnak jogvédelemre és bírói oltalomra. Meggyőződésem szerint tehát a jövő fejlődés iránya a jog eszméjének általános terjeszkedési vonalán a közigazgatási bírósági jogvédelem kiterjesztése. Igen, de mily irányban és minő mértékig? Két nehéz kérdés, amelyekre ha feleletet akarok adni, vissza kell nyúlnom úgy az irodalomban, mint a szakemberek és hivatalos tényezőik körében sokat és régóta vitatott arra a kérdésre: elvi vagy pontos felsorolással, taxatio-val legyenek-e megjelölve azok az ügyek, melyekben jogorvoslatért a bírósághoz lehet fordulni? E ket ellentétes rendszer előnyeivel és hátrányaival most nem kívánok