Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. A. szám

6 Dr. PUKV ENDRE foglalkozni, de azt megállapíthatom, hogy elvi szempontból kétségtelenül az általános körülírás rendszere a helyesebt). Már e bíróság megalkotását megelőző jogviták is ennek a rendszernek helyességét mutatják. Sőt alaptörvényünk indokolása szerint is ,,valamely esel hovatartozása leginkább tiszta és szabatos elvi körülírás alapján határozható meg s csak ezúton lehetne az egész közjogra és közigazgatási jogra kiterjedő oltalmat biztosítani az egyesek és testületek részére". A javaslatol benyújtó miniszter is elismerte, hogy elvi általánosítás mellett a törvényhozás nem jutna azon kényszerhelyzetbe, hogy a bírósági intézmény hatásköri részét a folytonosan fejlődő életviszonyok hullámzásához alakuló közigazgatási törvényeknek és szabályoknak megfelelőleg módosítsa. A javaslat mégis a taxáció rendszerével állapította meg a bínóság hatáskörét. Hienonymi azonban kifejezésre juttatta az indokolásban, hogy az általa benyújtott törvényjavaslatnak „a hatáskört tárgyazó része csak az első kezdeményezés szerény igényével léphet a tövényhozás elé s hogy a közigazgatási bíróságok hatáskörének teljes kiképzése csak hosszabb idő után lehetséges". 1893 óta, mióta a javaslatot szerkesztették, az elmélet is sokat haladt és gyakorlati tapasztalatokat is szereztünk a közigazgatási bíráskodás terén. Ennek alapján bátran mondhatjuk, hqgy a már akkor is helyesnek felismert elv szerint, az általános körülírás metódusával, elvi meghatározásával kell megjelölni a közigazgatási Ibírói oltalom alá vont ügyeket. Ha magunkévá tesszük annak az elvnek helyességét, hogy az egyéni jogok független bírói védelme nemcsak a magánjog terén szükséges, 'hanem a közjog és közigazgatási jog területén is, akkor nem állhatunk meg a mai rendszernél, mely szerint a bírói oltalom alá vihető ügyek csak mint sávok jelentkeznek a közjog és a közigazgatási jog szinte beáthatatlan széles területén. Nagy lépést tett törvényhozásunk ilyen irányban a bíróság hatáskörének bővítése tekintetében, miikor az il907:LX. tc.-ben, az úgynevezett garanciális törvényben kimondotta, hogy a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak van helye a miniszternek (kormánynak), vagy a miniszter (kormány) valamely .közegének a törvényhatóságra sérelmes rendelete, határozata, és intézkedése ellen azon az alapon, hogy az intézkedés a törvényhatóságnak, a törvényihatóság szerveinek vagy közegeinek törvényes hatáskörét sérti, a törvényhatósággal szemben valamely hatóság jogot törvény ellenesen gyakorol vagy más törvényes szabály* sért". Ez azonban csak az első lépés a bírósági hatáskör széles kiterjesztése és annak elvi körülírása tekintetében, amit a fejlődés helyes irányaként és jogszolgáltatásunk terén elérendő ideálként jelöltem meg. Más kérdés az, hogy napjainkban időszerűnek mondhatjuk-e a különben helyes rends.'er megvalósulására irányuló gyökeres refomot. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy nem oly időket élünk, hogy ennek mielőbbi létrejöttében bízhatnánk. De türelmetlenül nem is szorgalmazhatjuk e reform megvalósítását. Elsősorban azért, mert ez egy nagyszabásiú szervezeti felépítés nélkül el sem gondolható. A bírói jogvédelem biztosítása a közigazgatás egész birodalmában, a mai költségvetési viszonyok mellett megvalósíthatatlan bírósági szervezetet igényelne. Hisz a mi bíróságunk 39 előadó bírájával a jelenleg a hatásköriébe utalt ügyekben sem, győzi a megfelelő kurrens jogszolgáltatást nviujtani. Leginkább ezért várjuk az alsó közigazgatási bíróság megalkotását. Erről úgy nagyérdemű elődöm, mini én, úgy e helyről, mint a nyilvánosság szélesebb fórumai előtl ismételten és behatóan kifejtettük nézetünket és sajnálhatjuk, hogy bizonyára pénzügyi akadályok miatt, az elmúlt évbeli ez a reform nem indulhatott el a megvalósulás útján, hanem át kell könyvfelnünk azt remélhetőleg közeljövőben életre hívandó aktuális reménységek számlájára. A másik ok, mely miatt nem vánhatjuk már most az összes közigazgatási ügyekben a bírói oltalom megvalósulását, az a napjainkban szinte Európa-szerte észlelt irányzat, amelyet már érintettem s amelyről még szó lesz, hogy a parlamentáris törvényhozás csökkenő ereje mellett a végre-