Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. A. szám

4 Dr. PUKY ENDRE működésében egész jogéletünket irányítja. Természetes, hogy a döntvények és elvi határozatok túltengésétől óvakodnunk kell. A m. kir. Kúria feladatának, munkaterhének megemlítésénél nem hagyhatom figyelmen kívül az Ügyvédi Tanács munkáját, amely évről-évre növekvő feladattal küzd meg. Az 1907:XXX1V. tc. alkotta Ügyvédi Tanács a gyakorlatban fényesen bevált és méltán nagy tekintélyt vívott ki. Az ügyvédtagok és bírói tagok egyaránt nagy súlyt helyeznek arra, hogy az elébük kerülő ügyek alapos elbírálásban részesüljenek és hogy úgy az ügyvédi kar tekintélyét, mint a hozzájuk forduló felek érdekét megfelelő módon megvédjék. Ez a munka azonban odafejlődött, hogy nem lehet azt csupán kivételesen, hosszabb időnként egybegyűlő tanácsnak tekinteni, mert az ügyvédi tanács hétről-hétre kénytelen és pedig legtöbbször párhuzamos ülésben foglalkozni az eléje kerülő és pedig az 1934. évben mintegy 500 fegyelmi üggyel. Amíg ez a "feladat régebben csak kivételes munkát rótt az ügyvéd és bíróitagokra, idők folyamán az ítélkezés hétről-hétre egész rendszeresen folyik, hogy az ide kerülő anyag meg ne torlódjék. A kir. Kúrián az 1934. október ihió 1. napjától kezdve a 33.800—1934. 1. M. számú rendelet értelmében a villamosmüvek ügyében eljáró különbíróság is alakult az 1931 :XVI. tc. értelmében. A m. kir. iKúria a reá váró nagyjelentőségű feladatoknak teljes tudatában van és ősi hagyományainak megfelelően mindezeknek a feladatoknak az új évben is teljes odaadással eleget kíván tenni. A másodelnöktársam nevében) is köszönöm a m. kir. Kúria ibírái és egész többi személyzete részériől kifejezett újévi jókívánságokat, amelyeket szívből viszonzunk és köszönjük azt a kifejtett odaadó fáradozást ér kellően fö' nem becsülhető támogatást, amelyben bennünket a koronaügyészség tisztelt tagjaival együtt részesíteni szívesek voltak. Dr. Puky Endrének, a m. kir. Közigazgatási Bíróság elnökének 193ő. január hó 7-én tartott évnyitó beszéd«. A világháború után sok minden megváltozott, új nemzedék váltja fel a régit, amelynek már más ítélete van közintézményekről, azok jelentőségéről és szervezetük helyes módjairiói; más nézete van az állam nemzeti jellegéről, a faji államról, sok tekintetben erkölcsről, vallásról és jogról is. Hogy ezek közt csak a mi bíróságunk hatáskörébe tartozó alkotmányjogi, közjogi és közigazgatási jogi kérdések területéről a legfontosabbakat említsem: Európaszerte azt látjuk, hogy a közjogoknál mindjobban előtérbe nyomul azok kötelességi jellege; a parlamentárizmus gyengül, a törvényhozás súlya csökken; sok helyen a népképviseleti rendszert az érdekképviselet váltja fel; a végrehajtó hatalom túlsúlyra tesz szert a törvényhozás felett, hajlamos magához ragadni a törvényhozás jogszabályalkotási hatáskörét, halad a diktatórikus irány felé. • A nyilván-jogok természetéről ilyképen megváltozott nézetek természetesen az állam jogi berendezkedésében is kifejezésre jutnak és így érintik a közjogi és közigazgatási bíráskodást is. * A törvényhozás klasszikus formája: a parlamentárizmus — megítélésem szerint — a legtöb/b helyt veszít eredeti jellegéből és közjogi jelen tőségébál. A különbség csak az, hogy egyes országokban még nem vonták le ennek konzekvenciáit a közjogi berendezkedésben, míg máshol a népképviseleti alapról áttértek a rendi képviselet, a szindikális állam, a korporációs vagy diktatórikus alkotmány új rendszerére. Ezek megítélésénél nem lehelünk elég óvatosak; nemcsak azért, mert a nézetem szerint sok helyen kipróbált rendszer biztos pilléreit döntik ki, hanem mert egy nemzet állami berendezkedését soha sem szabad egy másik nemzet faji és történeti sajátságain alapuló megítélés szerint helyeselni vagy helyteleníteni. Nagy távlatból kell néznünk e kérdéseket. És ami az egyik nemzetnél hagyományai, vérmérsék-