Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Az új transferrendelet és az emissziós jelzálogkölcsönök

134 Dr. MENNYEY GÉZA M. E. számú rendelet szövegezése szerint nyitva hagyott egyes vitapontok tisztázásához hozzájárul. A 10.800/1934. M. E. számú rendelet szerint ugyanifi a telekadósság bekebelezését csak az árverési vevő kérheti- ezzel, úgy hiszszük, interpraetatio legális utján igenlő értelemben nyert eldöntést az a vitás kérdés, hogy e különbözet befizetésének kötelezettsége minden esetben á vevőt terheli-e? ami a 16.301/1933. M. E. számú rendelet szövegezésére való tekintettel egyes esetekben vitássá tétetett. A másik vitás kérdés, amely az új rendelettel tisztázást nyer, az. hogy ki tekinthető ennek az árfolyamkülönbözetnek tekintetében érdekeltnek'.' A 16.301/1933. M. E. számú rendelet érdekeltnek tekinti mindazokat, akik „bárcsak részleges kielégítést is kaphatnának', amely kitétel arra enged következtéin, hogy az adós nem tekinthető érdekeltnek, mert hiszen ő „kielégítést"' semmi féle részben nem kaphat. Ezt a kérdést a 10.800/1934. M. E. számú rendelet oly értelemben dönti el. hogy érdekeltnek nyilvánít mindenkit, akinek a telekadósság fenntartása érdekében állhatna, — amely fogalom-körbe nyilván beletartozik az adós is. Szívesen .áttuk volna azonban, ha az új rendelet az érdekelteknek nyilvánított személyek érdekeltségének a dolog természete szerint egyrészt követelésük, másrészt a kielégítési alap által korlátozóit mértékét kifejezetten is arra az összegre szorította volna, amelynek erejéig ők e telekadósságból, annak realizálása esetére, követeléseik összegére való tekintette1 kielégítést várhatnak. A kérdés részleteinek megoldásában az új transfer-rendelet néhány esetben — s szerény nézetünk szerint nem minden esetben teljes indokoltsággal, — bizonyos fokig eltávolodik jogrendszerünk hagyományos elveitől, így ez a telekadósság a jogosult megnevezése nélkül kebelezendő be, ami szakítást jelent a jogviszony személyesítésének s épen jelzálogjogokra vonatkozólag a Jt. 1. és 7. §-aiban kifejezetten is megnyilvánuló elvével. A telekadósság újabb árverés után is fennmarad, ami eltérés! jelent a Yhf. 182. §-ának 2. bekezdésében lefektetett elvtől. Itt kívánatosnak mutatkoznék a telekadósság tkvi ranghelyének kérdéséi az újabb árverés utáni telekkönyvi helyzet szempontjából kifejezetten is szabályozni meri a ,íl mely ugyan a fix prioritások elvi alapján áll, azonban a rangsornak árverés után való alakulására és nevezetesen ennek az esetnek arra az alfajára nézve, ha bármely oknál fogva az első telekkönyvi ranghelyet elfoglaló emissziós kölcsön szűnnék meg, természetszerűleg nem tartalmaz rendelkezést \ rendelet 2. 2. bekezdés utolsó mondata szerint ,,a telekadósság alapján fizetendő összeg kiszámításánál a három évnél régebbi kamatokat sorrendi tárgyalás eseté ben is a tőkével .egyenlő rangsorban kell számításba venni", ami eltérést jelent a Jt. 54. §. 2. pontjának elvi alapjától. Végül: a 10 800/1934. M. E. számú rendelet alapgondolatában lényegileg ugyanazokat az elveket követi, mint a 16 301 /1933. M. E. számú rendelet, következőleg intézkedéseivel szemben fennmaradnak mindazok az aggályok, amelyeknek lentebb, a 16.301/1933. M. E. számú rendelet merev alkalmazásának esetére hangot adtunk. A rendelet, 3. §-a értelmében, a már folyamatban lévő ügyekben is alkalmazandó. Felfogásunk szerint tehát alkalmazandó azokban az ügyekben is, melyekben a kir. Curia fenthivatkozott végzéseit meghozta, miután e végzéseknek ismert szövege szerint legfelsőbb bíróságunk csak elvi álláspontot foglalt, a részletekben való konkrét döntést pedig az elsőbíróságokra bízta. Sem a 16.301/1933. M. E. számú, sem a 10.800/1934. M. E. számú rendelet nem helyezte hatályon kívül a kibocsátó intézi tek számára az 1876: XXXVI. tc. 14. §-ának 2. bekezdésében és az 1897 XXXII te. 1."). §-ában adott azt a kiváltságos jogot, mely szerint kibocsájtott értékpapírjaik emissziós alapját képező kölcsönköveteléseik épségben maradnak akkor is, ha a jelzálogul szolgáló ingatlant bírói árverésen az intézet maga veszi meg. az ily követelések csak az intézet kérelmére törölhetők ki, s addig a kibocsájtott címletek fedezetéül szolgálnak. Nem is vonhatta meg ezt a jogot egyik rendelet sem, mert mindkettő ius generálé, míg az idézett két törvényhely ius speciále, s kiváltságos jellegű jogot biztosít, mór pedig sarkalatos jogtétel,