Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. A. szám

HÁROM ÉVNYITÓ BESZÉD A m. kir. Kúria ősi szelleme ez! különösen megérti és nemcsak a család védelmiében, de a társadalom rendjének megvéd címezésében a magyar nemzetnek elsőrangú tény/ezője. Ezt az új év küszöbén különösen is át kell éreznünk, amikor számba vesszük, hogy az elmúlt esztendőben mit végeztünk? az igazságszolgáltatás terén miféle változások következtek be? és hogy minő feladatok várnak ránk az új esztendőiben? Az elmúlt év utolsó három hónapjában hárult rám a főméltóságú mikin. Kúria vezetésének nagy feladata. Ezt a feladatot olykép igyekeztem teljesíteni, hogy megőriztem mindazokat a kereteket, amelyeket nagy tapasztalatú, kiválóan bölcs elődöm megalkotott és igyekeztem megőrizni azt a szellemet is, amely kiváló elődömnek működése nyomán legfelsőbb bíróságunk testületében a történelmi hagyományokhoz képest uralkodik. A m. kir. Kúria munkájának számszerű adatait a teljes ülés későbbi folyamán terjesztem majd elő, most csak nagyjában utalok arra, hogy a büntető ügyszakban az ügyforgalom alig változott, a polgári ügyszakban bár nem jelentékenyen, de miégfis csökkent. A m. kir. Kúria a polgári ügyek elintézésiéiben az elintézés ütemét tekintve lényegesen haiadt, azonban ez a gyorsaság még mindig nem érte el a gyakorlati életnek megfelelő ütemet. Hogy ez az eredmény még eddig be nem következett az nem a kir. Kúria bíráin mult, mert az eredmények számszerint is odaadó munkásságról tesznek tanúságot. Az ügyek régebbi megtorlódását is figyelembe véve, az ügyforgalom számszerű csökkenése még nem jelenti azt, hogy a bírák munkája szintén teljesen ebben az arányban csökkenjl, mert a felülvizsgálati; léritékhatárok magasságánál fogva a legfelsőbb bírósághoz most már túlnyonnió részben igen nagy érdekű és jelentőségű perek érkeznek. Azt azonlban remélni lehet, hogy már hivatali elődömnek is igen hatékony rendelkezéseinél fogva az új esztendőben az ügyek menete gyorsaság1 tekintetében még kedvezőbben alakul. Ez azonban feltételezi azt, hogyi a polgári ügyekben eljáró bírlak létszáma ne csökkentessék. A törvényhozás munkájában fel lehet ismerni a kormánynak munkatervében foglalt azt a törekvést, hogy minél kevesebb jogszabály alkottassék. Országos Törvénytárunkból kitűnik az a mérséklés, hogy nem törekszik mindenáron új jogszabályok alkotására. Az elmúlt évben hozott törvények közül az igazságszolgáltatást érinti az Ügyvédi Rendtartás újabb módosításáról, továbbá a zugírászatról szóló törvény (1934:11. és III. te). Gazdasági helyzetünk azonban még mindig szükségessé teszi törvényes felhatamazás alapján a kormány-rendeletek kibocsátásával. Ámbár jogállamban a rendeletekkel való kormányzás nem mutatkozik kívánatosnak, mégis a már említett gazdasági viszonyok miatt ez idő szerint a rendeleti intézkedések mutatkoznak célszerűeknek. Amint azt az 1934:XV. tc. indokolása áz 193il:XXVI. tc. indokaira utalással ki is emeli. A magyar jogász világnak tehát ebben meg kell nyugodnia, mert a kormánynak a pillanatnyi szükséghez képest meg kell adni azt a felhatalmazást, hogy sürgősen rendeletileg intézkedhessék. A kormány felelőssége biztosítéka annak, hogy ez a felhatalmazás hazánkat a jogállam jellegétől meg nem fosztja. Gazdasági viszonyaink kényszerítik a kormányzatot arra is, hogy az elkerülhetetlen takarékossági célzatnak megfelelően a íbínói eljárást fokozatosan átalakítsa, ami esetleg a bírói szervezet átalakítását is maga után vonhatja. Ezzel kapcsolatban kell azonban reá mutatnom arra, amit már hivatali elődöm ismételten kiemelt, hogy a racionalizálás jelszava alatt még a gondolata se merüljön föl oly reformnak, amely egységes bírói szervezetünknek egyik-másik alkotó részét végszükség lés célszerű pótlás nélkül mégsem mii sí teni kívánja; ez a bíró szervezet maradjon sziklavára a jognak és igazságnak), különösen is ne tördeljük le sok százéves Kúriánknak olyan ékességeit is, amelyek alkotmányunk új fejlődésével is teljesen összeférnek. A kir. Kúriának teljes lelkinyugalomra van szüksége, hogy az egyes felmerült esetekben az ítélkezés alaposságának veszélyeztetése nélkül járhasson el és teljesíthesse azt a nagy feladatát, amely jogegységi tanácsainak