Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - A nacionalizált "külföldi" védjegyekről

KÜLFÖLDI VÉDJEGYEKRŐL 12i> A budapesti kir. ítélőtábla P. IV. 12. 474—1934—2. sz. végzésé vei az ideiglenes intézkedések során a védjegy használatát oly kép korlátozta, hogy eltiltotta az alperest „minden olyan szövegnek alkalmazásától, mely a vevőközönségben azt a hitet keltheti, hogy a vitás szóvédjegy alatt for«alombahozott árú külföldi gyártmány". A vonatkozó ítéleti indokolásban pedig kimondotta a kir. ítélőtábla, miszerint: „nincsen annak döntő jelentősége, hogy a vitás védjegy-elnevezés alatt forgalombahozott árút a jogosított alperes milyen gyárban állítja elő mert a kérdés lényege abban áll, hogy az alperes saját jól felfogott kereskedelmi érdekének is megfelelően a védjegyzett szó alatt mindenkor ugyanolyan gyártási módok mellett és ugyanolyan anyagok felhasználásával készített árúkat hozzon forgalomba". Különös figyelmet érdemel a táblai ítéleti indokolás ama paszszusa, amely a jelenlegi gazdasági viszonyokkal kapcsolatban előállított behozatali nehézségeket érintve még azt is kiemeli, hogy „legfőképen indokolja ez álláspont elfoglalását a hazai ipar fejlesztése, amely csak olymódon érhető el, ha a behozatal tekintetében korlátozott külföldi iparvállalatok a belföldön olyan telepeket, vagy intézményeket létesítenek, amelyek az eddig szinte nélkülözhetetlen külföldi árúknak behozatalát megszüntetik." A kamarai választott bíróság a végítéletben saját fellebbviteli fórumának most idézett irányelveivel egyenes ellentétbe helyezkedik, midőn a rendelkező részben a vitás „külföldi" védjeggyel kapcsolatban nem megtévesztésre alkalmas szavak, vagy szövegrészek használatától tiltja el az alperest, hanem — megfordítva — arra kötelezi, hogy amennyiben a vitás „külföldi" védjegyet használja, ahhoz függessze hozzá mindenkor egész bejegyzett cégszövegét, lehetőleg egyenlő nagyságú betűkkel stb Az indokolásban pedig kimondja, hogy „ közömbös, vájjon a vitás márkacikk a külföldi árú különleges előállítási módja szerint és a külföldi márkatulajdonos felügyelete alatt készül-e, mert ezzel az árú külföldi gyártmányúvá nem válik"...., majd hozzáteszi: „Nem az a döntő, hogy az alperes a külföldi védjegytulajdonos-vállalattal minő összefüggésben van, hanem egyedül az, hogy az alperes nem eredeti külföldi, hanem Magyországon gyártott márkás árút hoz forgalomba". Annak a rendkívül érdekes kérdésnek a taglalását, hogy kötve van-e — és mily vonatkozásokban — a kamarai választott bíróság ahhoz az állásfoglaláshoz, amelyet a konkrét ügyben a fellebbviteli fórumként eljáró kir. ítélőtábla elfoglalt, — a helyszűkére való tekintettel — ezúttal mellőzni vagyunk kénytelenek. Az ítélet joghatályát ennek a kérdésnek bármikép való elbírálása amúgy sem tángálhatná. — Valószínűnek tartjuk, hogy a fentidézett rendelkezésnek positiv formában történt példátlanul szigorú formulázásánál, úgyszintén az indokolásból most idézett okadatolás felállításánál a bíróság ama rendelkezésnek és ezeknek a tételeknek csupán a konkrét esetre való alkalmazását tartotta szemelőtt, - úgy ítélvén meg a dolgot, hogy a jelen esetben az alperessel szemben ilyen bánásmódnak és ilyen irányelveknek az alkalmazásbavétele van helyén. Nem hihető, hogy a bíróság ezeknek a tételeknek általános védjegy-, illetve versenyjogi érvényt szándékolt volna tulajdonítani, vagyis olyan elvi hatályosságot, amely azokat mindenkor es minden esetben alkalmazandóknak vallja, ahol és amikor honi árú-