Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - A nacionalizált "külföldi" védjegyekről

Dr. FAZEKAS OSZKÁR kon külföldi eredetű védjegy alkalmazásával állunk szemben. Minthogy azon­ban a hivatkozott tételek elvi éllel vannak szövegezve és ennek a jogesel nek irodalmi, vagy joggyakorlati figyelembevételénél — excerptumok tor­májában — ugyancsak elvi éllel érvényesülhetnének: jelentősegei kel! tulaj­donítanunk unnak, hogy e tételek általános elvi alkalmazhatóságát a kérdés alábbi megvilágításával kizárjuk. Miként a váltón a kötelezettnek aláírása annyi értéket képvisel, ameny­nyit annak vagyoni ereje és jogtisztelete reprezentál, ugyanúgy az árún, annak védett elnevezése (a védjegy) szintén annyi erkölcsi (bizalmi) értéket képvisel amennyit a piacon ez elnevezés alatt ismertté tett árúba annak gyártója műszaki készségével, gondosságával, tisztességével és más üzleti qualitásaiva] beléhelyezett. A forgalmi életben az említett egyik szimbólum (a cég) az üzletva­gyoni, a másik szimbólum (a védjegy) az üzleterkölcsi felgyülemlett tőke­érték kifejezője. A cég intézményét a gazdasági élet szükségessé tette avógre, hogy a vállalat állandósága az abban érdekelt személyek változandóságától függetleníttcssék; ugyanígy az államhatárokat átrepülő tömeggyártmányok forgalmában a védjegy azért vált szükségessé, hogy az árú minőségének és megbízhatóságának állandósága — a távolban, ismeretlen helyen székelő ismeretlen előállítónak személyétől és vállalatától függetlenül felismerhető legyen. A védjegy így szól a fogyasztóhoz: „Én az az árúcikk vagyok, ame­lyet már a kirakatból, vagy a plakátokról, vagy barátaid ajánlása révén, vagy évek óta történt basználat alapján Te már jól ismersz! Garantáltan ugyanaz az árúcikk és nem más!" A közjegyzői pecsét az okiraton, a védjegy az árun: annak eredetiségél. vagyis azt garantálja, hogy attól származik, aki a védett ismertetőiéinek jo­gosult tulajdonosa és hogy ennélfogva azzal a valóságos belértékkel is bir. amelyet ez á szimbólum kifejezésre juttat Ezért nevezi az elmélet a védje­gyet „cachet de garantie"-nak, németül: ,,Gütezeichen"-nek. A vevőközönség nem kutathatja, — de nem is érdekli — hogy hol és li kés?íti a „Neosal­varsan"-t, a „Bosch"-szerelvényeket vagy a ,,Philips"-rádióesöveket, époly kevéssé, amint a „Hunyadi János" keserűvíz exotikus államokbeli fogyasz­tója nem kutatja ennek a világhírű gyógyvíznek az eredetét (nem is tudja, hol van Budaörs, de gyakran még azt sem, hogy hol van Magyarország). A védjegyként használt név rendeltetése épen az. hogy a detm'forgalom gyorsan lepergő forgalmának megfelelően felmentse a vevőt minden idevágó puhatolózás, vagy töprengés gondja alól és hogy (a törvényes védelem alap­ján) a puszta árújelzés egymagában teljes garantiát nyújtson aziránt, hogy a keresett, vagy ismert belértékü árúval van dolga. Ezt a gazdasági rendeltetést minden védjegytörvény jogtechnikailag a védjegy olyatén definíciójával törekszik megvalósítani, hogy azt a védjegyes vállalathoz tartozó, „megkülönböztető*' jelvénynek minősíti. (1890. évi II. tc. 1. és 9. §§.i \ki ezt az egyszerű megállapítást szemelőtt tartja, könnyen eligazo­dik abban a határkérdésben, hogy el lehet-e követni — és mily vonatkozá­sokban — jogos védjegyhasználattal is versenyjogilag kifogás alá eső maga­tartást?

Next

/
Oldalképek
Tartalom