Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - A perorvoslatok túltengése büntetőbírósági eljárásunkban

96 DR. AUER GYÖRGY lisoknak és progresszíveknek szokás nevezni, abban van a tragikumok, hogy légvonalban haladnak és így többnyire még élettelen területen kötnek ki, mert mire az élet a maga hepe-hupás és tekervényes útjain odáig ér, néha évszázadok is eltelnek. Előbb-utóbb azonban még is csak oda kell érkeznie. A PERORVOSLATOK TÚLTENGÉSE BÜNTETŐBÍRÓSÁGI ELJÁRÁSUNKBAN. Irta: Dr. AUER GYÖRGY egyet. m. tanár, kir. főügyészhelyettes. A perorvoslati rendszer megállapításánál a törvényhozónak mindenkor két szempontot kell összeegyeztetnie. A perorvoslatnak jogosultsága az emberi elme véges voltában, az ítélkezésben mindenkor előfordulható tévedésekben gyökeredzik. A döntés helytelen lehet, illetőleg legtöbbször ilyennek látja az, akire a döntésből hátrány származik. Természetes ilyenkor, hogy az, aki igazságtalanságot lát a döntésben, ezt számára kedvezőbbel igyekszik megmásíttatni. Midőn az állam módot ad az újabb döntés provokálására, tudatában van annak, hogy a felsőbb bíróság által való felülbírálat az ítélkezés helyességének nemcsak nagyobb biztosítékát nyújtja, az igazságszolgáltatásba vetett bizalmat erősbíti, hanem a felülbírálat a jogegységet is előmozdítja és az alsóbíróságok okos irányításának is legalkalmasabb módja. Ez a fontos szempont — amint azt Rosenberg kiváló tankönyvében* kiemeli — szemben áll azzal a nem kevésbé fontos érdekkel, hogy a perorvoslatoknak korlátozása is úgy a feleknek, mint az államnak érdeke. A feleknek kell megadni az árát annak, ha a perorvoslatok sorával el lehet húzni az ügyek befejezését és az állam munkaerejével, anyagi eszközeivel való rablógazdálkodást jelenti, ha a vélt igazságukat hajszolóknak mániává fokozódható perlekedési hajlandóságát zavartalanul kiélni engedi. E két szempontnak méltányos összeegyeztetése a törvényhozónak rendszerint csak fokozatosan, a gyakorlati tapasztalatok figyelembevétele után sikerül. Bizonyítéka annak az, hogy a perrendi kódexeknek éppen a perorvoslatokkal kapcsolatos részei leggyakrabban azok, amelyek leghamarább helyesbítésre szorulnak. A gyakorlat mutatja meg legtisztábban ugyanis azt, hogy az engedett perorvoslatok nem haladják-e meg azt a mértéket, amely az esetek túlnyomó részében a helyes döntés elérhetéséhez szükséges és hogy nem őrölnek-e a felsőbíróságok finom gépezetei a szükségesnél nagyobb arány * L. Rosenberg: Lehrbuch, des deutschen Zivilprozessrechts. Berlin, 1927.