Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - A család jogi védelme

A CSALÁD JOGI VÉDELME 95 vésnek sem, hogy azok a nők, akiknek külön élethivatásuk is van, nem lehetnek jó hitvesek és jó anyák. A család különösen a törvényes öröklés terén szorul új jogi védelemre, mert az öröklési jog elavult szabályai nem felelnek meg annak a célnak, hogy a társadalom és a család érdekei összhangba és egyensúlyba kerüljenek. Ma már semmi értelme sincs annak, hogy a törvényes öröklés joga a családnak mai értelmében vett szük körén, nevezetesen a házastárson és a gyermekeken túlterjedhessen, és hogy a végrendelkezés szabadsága a közöröklés kötelesrészével ne korlátoztassék. A társadalom, a nemzet, vagyis az állam ma már sokkal közeiebbb áll az emberhez, mint a családi körön kívül élő rokonok, mert mint jól te vő és gondviselő csak az állam jöhet számításba és a családi körön kívül élő rokonoknak semmi jogcímük sem maradt arra, hogy az államot, a nemzetet az öröklés sorrendjében megelőzzék. Nemcsak az államnak áll érdekében, hogy a családot azoktól a terhektől, amelyek inkább társadalmi, nemzeti föladatok, mentesítse és ezzel a család intézményét fölvirágoztassa, hanem a társadalom egyes tagjainak is érdekük az, hogy az állam, a nemzet minél több és minél bőségesebb erőforrásokból jusson a kötelességei teljesítéséhez szükséges eszközökhöz. A közöröklés kiterjesztése nemcsak azért ajánlatos, mert észszerű és igazságos, hanem főként abból az okból, mert közvetlenül senkit sem sújt és ennélfogva távolról sem olyan fájdalmas, mint az adóprés. A családi körön kívül élő rokonok öröklési jogának az egész nemzetre, a hazára való átruházása és az állam köteles részének a rendszeresítése esetében az állam kevésbé volna kénytelen és kevésbé érezhetné magát jogosítottnak arra, hogy ürügyeket keressen szegénygondozási, aggellátási, gyermekvédelmi, betegápolási és gyermeknevelési kötelességeinek a családra és egyesekre való áttolására. Megszűnhetne akkor az a komolytalan állapot is, amely szerint a házasságon kívül született gyermekek tartásáról többnyire bűnbakkeresés útján történik gondoskodás. Ugyanis az érvényben levő jogszabályok szerint a gyermektartási kötelezettség megállapításához tudvalevően nincs szükség a nemzés tényének a bizonyítására, hanem pusztán a közösülés megtörténtének a bizonyítása is elég ahhoz, hogy a gyermektartás kötelezettségét egyeseknek nyakába lehessen varrni. Ezek a jogi állapotok is kedvezőtlen befolyást gyakorolnak a családalapítások lehetőségére, még pedig szükségtelenül. A család jogi védelmének ezek az elgondolásai nem hagyják számításon kívül a visszhang elmaradásának a lehetőségét. Azoknak az elgondolásoknak, amelyeket radiká-