Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - A család jogi védelme

94 ALFÖLDY EDE föltartóztatásra vagy visszafejlődésre már aligha kerül sor. A nők térhódítása a kenyérkereseti pályákon nem megy ugyan akadálytalanul és néha tartós megállások, sőt visszaszorítások szoktak bekövetkezni, de minthogy a változott társadalmi, gazdasági és művelődési állapotok, valamint általában az életviszonyok átalakultságára' való tekintettel nincs semmi alapja annak a föltevésnek, hogy a női hivatást a családi tűzhely négy fala közé, ahol ősanyáink egész életüket leélték, most is be lehetne szorítani, ennélfogva komolyan és véglegesen számot kell vetni azzal a körülménnyel, amely szerint a feleséget a férjjel egyenrangú gazdasági alanynak és amennyire azt a szorosan értelmezett házastársi és anyai föladatkör betöltése lehetővé teszi, önálló keresetre jogosítottnak és kötelezettnek is kell tekinteni. Ez az álláspont természetesen nem zárja ki azt, hogy a nő, ha hajlama és képessége arra hivatottá teszi és családi körülményei is megkövetelik, egész tevékenységét, megfelelő jutalmazásra való jogosultsággal, a háztartásnak és családgondozá>nak szentelhesse. A feleség jelenlegi jogi helyzete veszedelmesen hasonlít a kitartottság és gazdasági másodrendűség dicstelen állapotához, a férj pedig rendszerint egyedül viseli az egész háztartás ellátásának és a nő eltartásának kötelezettségét, tekintet nélkül arra, hogy ennek a kötelezettségnek a viszonzásául és megfelelő ellenértékeként szenteli-e a nő egész tevékenységét a háztartási tennivalók ellátására és a család gondozására? A férjnek ezek a gondterhes házassági kötelezettségei és a nőnek megalázó lenyügözöttsége ma már nem áll összhangban a házasság céljaival és szükségtelenül nehezíti a házasság révébe való bekívánkozást. A nők ma már nem nevelődnek úgy, hogy munkakörüket és megélhetésüket ne keressék és ne is kereshessék másutt, mint a házasság kötelékében. Sem a nőknek, sem a férfiaknak nincs okuk megsiratni annak a kornak a letűnését, amelyben az a meggyőződés uralkodott, hogy a nőt szárnyainak megnyirbálásával lehet csak a házastársi és anyai hivatás hiánytalan betöltésére szorítani, és hogy a férjek a női nemnek ezzel a lefokozásával még akkor is jól járnak, ha annak a fejében az egész háztartásnak és a család teljes ellátásának minden gondját magukra kell vállalniok. Arra semmi szükség nincsen, hogy a háztartás ellátása és a család gondozása megszűnjön női hivatás lenni. A míg a világ világ lesz, mindég akadni fognak és bizony akadjanak is mindig nők, akik lelki gyönyörűséggel és művészi tökéletességgel szentelik egész életüket háztartásuk ellátására és családjuk gondozására. Csak annak érkezett el a legfőbb ideje, hogy az önkéntes kötelességeket és kivételes érdemeket szükségtelenül és céltalanul ne általánosítsuk. Nincs már helye annak a fölte-