Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - Perkonjunktura és a gazdasági válság

40 DR. BARTA JENŐ egyik jogalkotásában, a m. kir. Kúria GO. sz. polgári döntvényében, amelynek káros hatásai csak a jövőben fognak mutatkozni. Az eddigi joggyakorlat lehetővé tette, hogy a biztosító társaságok az 1927 :X. t. c. 5. §-a által előírt ajánlott levélbeli fizetési felihívást a díjesedékességtől számított egy év alatt küldjék ki feleiknek, mert a Keresk. Törvény 487. §-a értelmében is egy év alatt évülnek el a biztosítási szerződésből eredő igények. A biztosító társaságok nem a magúik, hanem a felek érdekében tartották magukat ezen egy évi ikíméleti idő megadásához, ment számol/ván a súlyos gazdasági viszonyokkal, tudták, hogy ha részletekben is, — de egy év alatt az adós le fogja fizetni az esedékes díjöszegeket. Ezen kíméleti idő lehetővé tette az ajánlott levélbeli felhívás mellőzését és ezáltal jelentékeny portóköltségek okozását is, amelyeket végeredményben a biztosítási novella értelmében úgyis az adósnak kellett volna megfizetni. A kifejlődött joggyakorlat ezen egy évi kíméleti idő megadását annál inkább sanktionálhatta, mert a (biztosító társaságok a felhívás elküldéséig, sőt azontúl mindaddig változatlanul viselték a kockázatot, míg a pert megindították, vagy a szerződéstől elállottak. A biztosított felek tehát bizonytalanságban nem voltak, mert kár esetén igényt tarthattak annak megtérítésére. A 60. sz. jogegységi döntvény ezt az egiyóvi ikíméleti időt eltörölte és 30 napra szállította le! Ennek 'következményeként a biztosító társaságok nem lesznek többé azon helyzetben, hogy számolván a fizetési nehézségekkel egy évig engedjenek • időt az adósnak, hanem kötelesek lesznek 30 napon belül elküldeni a felhívást s aztán továbbá 90 napon (belül pert kell indítaniok, ha a szerződést meg akarják menteni. Téves a hivatkozott döntvény azon indokolása, hogy erre a megrövidített határidőre a bizonytalanság kiküszöbölése végett a biztosított feleknek volt szükségük, mert hiszen ők a fentiek szerint bizonytalanságban nem voltak, ellenben az ajánlott felhívás portódíja megtakarítható volt számúikra! A biztosító társaságok szempontjából sem fog a döntvény előnyt jelenteni, mert habár a díjlbehajtást gyorsabbá teszi, de ennek súlyos ára lesz, mert a biztosítók akaratuk ellenére a perek oly tömegét lesznek kénytelenek megindítani, amely a döntvény előtt a kíméleti idő folytán elkerülhető volt. Minthogy pedig a biztosító vállalatok célja a nyugodt, csendes üzlet és nem a pergyártás, megállapítható már most, hogy a döntvény a biztosítóknak nem használ, a feleknek pedig árt és így a mai viszonyok között létjogosultsága nincs! Teljesülési határozattal kell tehát ezen helyzeten sürgősen változtatni, míg az egész ország nem visszhangzik a biztosítási perek zajától, amelynek keletkezéséért azonban a biztosító társaságok a felelősséget már most, eleve elhárítják maguktól. Jobb gazdasági viszonyokra van szükség és nem mesterséges perkonjunkturára!