Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9-10. szám - Verbőczy [István] és Tripartituma

394 IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSUNK ÚJ VEZETŐI A föméltóságú m. kir. Kúria teljes ülésében már máskor is hangoztattam, ihqgy bár nemzetünk a maga megcsonkítottságában gazdaságiing a legnehezebb helyzetbe került, annál inkább meg kell őriznünk szellemi kincseinket, nagy történelmi multunk emlékéi, hogy azon felbuzdulva, csüggedés nélkül mindent elkövessünk, ami a kulturszinlünk fönnmaradását biztosítja, mert a nemzetek versengésében kult úr fölényben győzteseknek kell maradnunk. Az igazságszolgáltatás jósága és tisztasága pedig oly nagy erkölcsi erő, amely nemcsak itthon kelt bizalmat és parancsol liszteletet, hanem a külföld megbecsülését is biztosítja számunkra Gazdasági életünk bonyolultságában az élet ü'leme kívánja, hogy a bíróság is ennek megfelelően gyorsan oldja meg az eléje került kérdéseket. Ebbe a munkába a főméltóiságú kir. Kúriának is elöl kell járnia. Ezzel kapcsolatban lép előtérbe a m. kirí Kúria személyzetének létszámkérdése. Amikor a közélet minden terén költségmegtakarításról és létszámcsökkentésről beszélünk, egészen természetes, hogy ez a m>. kir. Kúriával kapcsolatban is felvetődik A létszámcsökkentési törekvés jgondola'ának kiinduló pontja az, hogy amikor hazánk megcsonkíjtottsága következtében tizenegy ítélőtábla helyett csak öli, hatvanhét törvényszék helyett csupán huszonnégy és háromszáznyolcvanhárom járásbíróság helyett csupán száznegyvennégy működik, a kir. Kúria sem maradhat meg a régi létszámban. Ennek megokolására azt is halljuk, hogy »más országokban a legfelsőbb bíróság létszáma sokkal kisebb. Ezekkel az érvekkel szemben különösen ki kell emelni, hogy Magyarország igazságszolgálatása a szervezetében is egészen másként fejlődött, mint a külföldi országokban. Hazánkban úgyszólván minden ügy a rendes bíróság elé tartozik és a fejlődés csak lassan tudja a jogkereső közönséget arra szorítani, hogy ne minden ügyben járjon el iháromfokú bíróság, hanem, hogy meg kell elégednie egy fokon, hozott döntéssel is. Ami a m. kir. Kúria létszámát illeti, nem lehet elfelejtenünk, hogy a polgári perrendtartásnak a vi'ágháború folyamata alatt történt életbeléptetésével a régi perrendtartás rendszerétől eltérően a szóbeli tárgyalások léptek előtérbe a kir. Kúrián, aminek következtében kevesebb ü|gy kerülhetett elintézésre. A háború folyama a'att, sőt az azt követő néhány éven át a polgári perrendtartás hatását a maga teljességében nem éreztethette azonnal. A későbbi évek tapasztalatai alapján azután indokoltnak mutatkozott, hogy az eljárás egyszerűsítéséről szóló törvény a fellebbezési és felülvizsgálati értékhatárok megállapításával a Kúriára kerülő polgári ügyek forgalmát csökkentse. Az ilykép tényleg csökkent ügyforgalom mellett sem tudtuk még az ügyek elintézésénél azt az ütemet elérni, amely a gazdasági élet szempontjából kívánatosi A régi ,,Nagymagyarország'' helyzetével való összehasonlításnál arra is kell gondolnunk, hogy a m. kir. Kúria bírói létszáma akkor nem állott mindig tisztán a Kúria rendes bíráiból, hanem sokáig kisegítő bírák működtek közre abban, hogy a Kúriára váró feladat megoldassék. A kisegítő bírák intézménye nem kívánatos, de még azok segítségével is a kir. Kúria állandóan a hátralékok töme-giével küzdött. A Kúria rendes bírói létszáma Nagymaigyarország igényeit nem elégítette ki és így csak látszólagos az, hogy a mai létszám a Csonka-Magyarország számára indokolatlan. Nemzeti érdekünk szempontjából igazságszolgáltatásunk szervezetéhez — ha azt az anyagi erőink fogyatékossága miatt el nem kerülhet-