Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9-10. szám - Verbőczy [István] és Tripartituma

IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSUNK ÚJ VEZETŐI 395 jük — rendkívül óvatos kezekkel szabad csak hozzányúlni és viszont nekünk, bíráknak odaadó munkánkkal mindent el kell követnünk, foojgy nemzetünk történelmi talajából fakadt ősi intézményünket teljes erejében az igazságszolgáltatás javára hasznosan fenntartsuk. Dr. Törekij Gézának, a kir Kúria alelnökének beszéde a m, kir. Kúria teljes ülésén: A kir. Kúriától ezelőtt 12 évvel történt távozásom csak külsőleg, formailag jelentette e magas bírói testülettől való elszakadásomat, mert azok a lelki és szellemi kapcsok, melyek minden bírót a kir. Kúriához fűznek, épp korábbi itteni szolgálatom alapján a rendesnél is szorosabb kötelékkel tartottak a kir. Kúria működésének messze és nagy erővel kisugárzó hatása alatt Az a 12 esztendő, amit a kir. Kúriától való távozásom óta a kir. büntetőtörvényszék élén töltöttem, az igazságszolgáltatás első toarcvonalába állított bíróság küzdelmes munkájával telt el. Közvetlen közelből láttuk ott az emberi szenvedélyek kitöréseit és összeütközéseit. Úgyszólván a maguk eredeti nyerseségében kerültek ott elibénk az ország gazdasági romlásából származó sokféle bajok. És nagyrészt ott zajgattak le azok a pörök, melyeket az országnak kaotikus állapotából a jogrend állapotába való visszahelyezése térdekében az igazságszolgáltatás első fokán kellett lebonyolítani. Ebben a munkában azzal a szilárd meggyőződéssel vettem részt, hogy hatalmas, na,g,y és boMog országok sem engedhetik meg maguknak, de a rmienkéhez hasonló helyzetben levő ország semmiképen sem teheti meg azt, hogy lanyhán és elnézően viselkedjék a törvény megszegőivel, a jogrend megtámadóival vagy akárcsak annak veszélyeztetőivel szemben. Kezdettől fogva tisztában voltam azzal, hogy az ilyen meggyőződésen alapuló tevékenységet nem fogja kísérni a mindent elnéző, a mindent megbocsájtó emberek népszerűsége. De ilyenfajta elismerésre nem is vágyódtaim soha. Az én törekvésem, az én ambícióm mindig az volt, 'hogy a jóindula'iú, a jóhiszemű, a törvényt tisztelő, a hazafiasán gondolkodó polgárok tekintsenek a kir bíróságra és forduljanak a kir. bírósághoz abban a biztos tudatban, hogy méltallanul szenvedett sérelmeikre ott oltalmat, orvoslást és elégtételt kapnak. Igenis elégételt, mert minden korban, minden körülmények között kiirthatatlanul él az emberi jogérzet abbeli követelése, hogy a jogtalanul ért bántalmak elégtételben részesüljenek, a bűnt bűnhődés kövesse Ez a szempont vezetett úgy az egyeseket ért sérelmek, mint a közösséget, az állam és a társadalom érdekeit sértő cselekmények elbírálásánál. Az utóbbiaknál annál is inkább, mert különben fontos államérdek az, hogy az összességet a maga egészében érintő támadások a kellő visszautasításban részesüljenek. Ennek az álláspontnak a .gyökerei visszanyúlnak a magyar jogélet legrégibb időszakába, amely már aikkor is és további fejlődés folyamán is mindig különös érzékenységet tanúsított a közérdeket veszélyeztető cselekményekkel szemben Ehhez képest már az Árpádok korában hűtlenségnek bélyegezték és hűtlenségként büntették a közbéke, a közbátorság megzavarását és a köztekintélyek megingatására irányuló minden törekvést.