Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - Az állam, a helyi közületek és a közhivatalnokok vagyoni felelőssége

26 DR. SÁRFFY ANDOR Nem megyünk vissza azokra az időkre, amikor a bíróságiak gyakorlata az állam felelősségéit teljesen tagadta, utalva arra, hogy nincs olyan szabály, amely az államot felelőssé tenné tisztviselőinek sérelmes eljárásáért. Ezen az állásponton ugyanis már régen túl jutott a bírói gyakorlat s negyven éve kitart az állami felelősség elve mellett. Azóta csak a ré'szletek meghatározásában és az indokolásban van eltérés a régibb <és ujabb határozatok közt: ezekre az eltéréseikre tekintettel, a bírói gyakorlatot két időszakra oszthatjuk: az 1916 évig terjedő és az azt követő időre. Az első időszakban a bírói gyakorlat a magánjog szabályainak alkalmazásával teszi felelőssé az államot tisztviselőiért. Érvelése egyszerű és rövid logikai szillofgiizmus alakjában jelentkezik. Főtétel: az alkalmazó felelős alkalmazottaiért. Altétel: az állami tisztviselő az állam alkalmazottja. Következtetés: tehát az állam felelős tisztviselőiért. Apróbb változásokkal ez az érvelés tér vissza minden határozatban, mely ebből az időszakból származik. Hogy a bíróságnak ez a gyakorlata óriási ihaladás az előbbi időiknek az állam felelősségét tagadó álláspontjával szemben, azt a mai jogi felfogás mellett bizonyítani alig kell. Más kérdés az, hogy az az érvelés, amelyen keresztül erre az eredményre jutott, minden tekintetben megfelel-e. Erre vonatkozólag be kell ismernünk, hogy a szillogizmus főtétele nem is egy, hanem két hibában szenved. A kisebbik hiba az, hogy túlságosan tágan van formulázva. Mert ha a magánjogi alkalmazásban állókra állana is az a szabály, amit a bíróságok mondottak, külön bizonyításra szorulna még az, hogy ugyanez a szabály áll az állam és a tisztviselők közt fennálló közjogi viszony esetében is. A nagyobbik hiba azonban az, hogy az alkalmazottért való feltétlen felelősség a magánjogi alkalmaztatási viszonyra sem volt már ebben a korszakban sem általánosan elismerve, az elméletben és a bírói gyakorlatban egyaránt gyakran találunk ebben az időszákban is olyan álláspontot, hogy az alkalmazó csak akkor felel alkalmazottjának hibájáért, ha őt magát is terheli valamiféle vétkesség: culpa in eligendo, inspiciendo vagy más hasonló. Kövessük az állam felelősségére vonatkozólag kialakult bírói gyakorlat szabályait. A 681/1906. számú kúriai határozat kimondja, hogy az állam az általános magánjogi szabályok szerint felel a tisztviselője vagy közege által okozott károkért, hacsak külön törvény másképen nem rendelkezik. Egymás határozat (K. 78)2/1909.) elmarasztalja az államot a katonai csapat jogtalan fegyverhasználata által okozott kárért; éz az ítélet a szintén beperelt vétkes katonai személyek kártérítési kötelezettségiének megállapítása után „az őket alkalmazó és így érettük felelős" államot minden további indokolás nélkül marasztalja el. De legvilágosabban utal a magánjog szabályaira az 5559/1912. számiú kúriai ítélet, mely a konzulátusi tisztviselő által elkövetett sikkasztással okozott kárban azzal az indokolással marasztalta az államot, hogy „a meghatalmazó, megbízó meghatalmazottjának, megbízottjának méghaHimazása, megbízása körében véghezvitt cselekményeiért és mulasztásáért és az ezek útján elkövetett károsításért is közvetlenül felelős lévén, a felelősség eltérő törvényes rendelkezés hiányában az alperest és pedig közhatósági jellegénél fogva még fokozottabb mértékben terheli." Akadt ugyan az alsóbb bírósági határozatok közt olyan is amely az