Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)
1934 / 1-2. szám - Az állam, a helyi közületek és a közhivatalnokok vagyoni felelőssége
AZ ÁLLAM VAGYONI FELELŐSSÉGE 27 állam felelősségének szabályait részint a törvényhatóságok és községek felelősségének szabályaiból, részint a bírák felelősségére vonatkozó szabályokból próbálta analógia útján levonni és hajlandó az államra is átvinni azokat a megszorításokat, amelyeket a törvények a törvényhatóságok és községek javára tettek. így pl. a budapesti törvényszék egy ítélete. A Kúria azonban az első bírósági ítélet indokolásának ezt a részét nem tette magáévá és az .éppen most említett 5050/1912. számú ítéletében nem hivatkozik az alsófokú ítéleteknek ilyen irányú indokolására.4 Az elv tehát az, hogy az állam fúgy felel hivatalnokaiért, mint a magán( ember a maga meghatalmazottjáért, megbízottjáért, alkalmazottjáért. Kodifikált magánjogi hiányában a bírói gyakorlat .természetesen a magánjog szabályai iközt sem találhatott szövegezett rendelkezést, amelynek alapján az állam felelősségének közeleblhi feltételeit meghatározta volna. Ilyen közelebbi szabályozást a bírói határozatok eleinte nem is próbálnak adni, hanem mindig csak azokkal a kérdésekkel foglalkoznak, amelyek a konkrét perben éppen eldöntésre várnak s a fenti általános elvvel az eléje került esetekben mindig boldogult is a bíróság. így nem keresi a bíród gyakorlat azt sem, hogy a munkaadónaik vagy a kópviseltnek az alkalmazottért vagy képviselőért való felelősségét szabályozó több jogszabály közül melyik az, amelyet az államra alkalmazni kell. Vájjon az-e, amely a képviselőnek a szerződés teljesítésében való eljárásáért teszi felelőssé a képviseltet? Vagy az, amely arról szól, hogy a megbízó szerződésen kívüli viszonyában mennyiben felelős a megbízott eljárásáért? Vagy pedig a jogi személyek képviselőire vonatkozó szabálya-e?5 Arra sem gondol, hoigy esetleg más lehet az állam és a fél jogviszonya olyankor, amikor a kárt a fél egyéni ügyének intézésére rendelt eljárásban (adókivetésnél, ipaxigazorvány kérelmezése folytán indult eljárásban) okozta az állami tisztviselő, mint olyankor, amikor a kár mindenkit egyaránt érdeklő ügy intézése közben (pl. közrend fenntartása érdekében alkalmazott karhatalom eljárása során) okoztlatott. Aközt sem különböztet, hogy a fél ingyenes előnyként neki jutott eljárás során (pl. ingyenes" kórházi ápolásnál) vagy más eljárásiban szenvedte-e a kárt. Annyi azonban kétsógitelen, hogy a magánszemély felelősségével szemben az állam felelősségét enyhíthetőnek semmiesetre, legfeljebb szigoríthatónaik látja. Az is kétségtelen, hogy az államot közvetlenül teszi felelőssé, nem kívánja meg a károsulttól, hogy kártérítési igényével elsősorban a tisztviselő ellen forduljon; nem tűnik ki azonban az első időszakban a gyakorlat álláspontja abban a kérdésben, hogy a t'sztviselő vétkességét megikívánja-e az állam felelősségének beálltához vagy nem. Végül kétségtelen az is, hogy a gyakorlat culpa in eligendot, culpa in inspiciendot nem keres, hanem a közhivatalnok eljárásáért ettől függetlenül teszi felelőssé1 az államot. A culpa in eligendo egyébiránt logikusan alig is lehet alapja annak, hogy az államot tisztviselőiért felelőssé tegyük. Mert vagy az az elv áll, hogy az állam felelős a maga szerveiért, vagy az, hogy nem felelős értüik. 4 Egyes döntvénytárak mindazonáltal az említett törvényszéki határozat ilyen részeit úgy tüntetik fel, mintha a felsőbíróság is magáévá tettte volna. Ezzel tévedéseket okoznak. így Drágffy könyve is úgy foglalkozik az alsóbírósági indokolással, mintha az kúriai határozatból volna véve (id. m. 95.1.). 6 Mtk. 67., 1135., 1731. §.