Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - A külföldi valuták átértékelési lehetősége

A KÜLFÖLDI VALUTÁK 21 törekvés odairányult, hogy ezek a problémák végre lezárassanak. A német ítélet természetesen az adott esetben is a B. G. B.-nek a Treu und Glauben tételét kimondó 242. $-ára van alapítva. Álláspontom szerint a hasonló esetekben nem vélném célszerűnek az u. n. kiegyenlítési igény vagy egyensúlyelmélet különösebb kidomborítását, már csak azért sem, mert ez a tétel, mint tudjuk, általában a gazdasági lehetetlenülés kérdésével kapcsolatos, márpedig kifejezetten pénztartozásoknál a gazdasági lehetetlenülésre vonatkozó szabályok . rendszerint nem alkalmazhatók és nem is találnám opportunusnak már a forgalmi élet biztonsága szempontjából sem a gazdasági lehetetlenülés szabályainak kiterjesztő értelmezését. Végeredménykép tehát helyesebb, ha az adott esetben is átértékelésről beszélünk, mert hiszen mint arra már utaltam volt, ennek keretén belül is megvan a lehetőség arranézve, hogy az átértékelési kulcs különböző fajai szerint az u. n. kiegyenlítésnek érvény szereztessék. A régi valorizációs kérdéseknél a dolog természetéből kifolyólag nem játszott szerepet az a kérdés, hogy a felek annakidején a kikötött akár hazai, akár külföldi valutában egyidejűleg egy értékállandósági célzatot is tartottak-e szem előtt, mert míg a valuták nagyarányú leromlása nem következett be, a dolog természetéből következett, hogy a felek az ügylet megkötésekor teljes értékű valutával számoltak. A valorizációs campagne lezajlása után az ügyletkötő felek természetesen okulva a mult tapasztalatain, a legkülönfélébb módon biztosítani kívánták magukat az esetleges bekövetkezhető pénzromlás ellen és így a legtöbb esetben olyan valutákat kötöttek ki, melyeknek értékállandósága a multak tapasztalatainak figyelembevételével legkézenfekvőbbnek mutatkozott. Az érintett német ítélet kiemeli, hogy annak dacára, hogy a felek mellőzték az aranyérték kikötését, mégis az angol fontot, mint olyat választották, mely magában foglalta az aranybiztonságot is. A német bíróság utal arra, hogy a szerződésnek az a lényeges alapja, mely szerint a font, mint teljes aranybiztonságú valuta szerepel, az 1931. szeptember 21-iki Gold Standard Act folytán megrendült, mely körülménnyel a felek nem számolhattak és így annak dacára, hogy ezek a körülmények kifejezetten mint „Vertragsinhalt" nem szerepeltek, azok mégis tekintetbe veendők. Nézetem szerint az u. n. „Vertragsgrundlage" lényegileg nem más, mint a feleknek a szerződés tartalmából vilá-