Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - A külföldi valuták átértékelési lehetősége

22 DR. SCHWARTZ TIBOR gosan kivehető vagy abból következtethető szándéka és akarata, mely pedig az általános jogelveknek megfelelőleg mindig figyelembe veendő. Minthogy pedig újabban elméletileg is súlyt kívánnak helyezni arra, hogy az esetleges valorizálás szempontjából döntő ' súllyal essék latba az, hogy a felekéit külföldi valuta kikötésével az értékállandóság biztosítása vezette, nem lesz talán felesleges ezt a körülményt a szerződés tartalmában is kidomborítani; mely körülmény azután feltétlenül megkönnyíti a való szándék levezetését. De mindettől eltekintve, kellő útmutatást ad ezt illetőleg a szerződések értelmezésére vonatkozó az a rendelkezés, mely szerint kétség esetében a felek szerződési akaratának az tekintendő, mely tekintettel az eset körülményeire és az élet felfogására a méltányosságnak leginkább megfelel. Figyelemreméltó fordulatot jelent az angol judicaturában a Lordok Házának 1933. december 15-én hozott ítélete, mely aranyfont kikötése esetében valorizált. Az egységes nemzetközi jogelvek tekintetbevételére látszik utalni az indokolásnak ama része, mely kiemeli a hágai nemzetközi bíróságnak ama döntését, mely egv adott esetben az arany klauzulának hasonló hatálvt tulajdonított..^ w ~ ^ Mindezek az ítéletek tehát arra engednek következtetni, hogy azok az általános jogelvek figyelembevétele mellett keresik a megfelelő döntéseket. Az a körülmény, hogy a effektivitás ki lett-e kötve, nem ügydöntő, mert még az esetben, ha ez meg is történt, az eredmény a hitelező szempont iából ugyanaz, amennviben vagy leromlott valutát kap effektíve, avagy pedig a leromlott valuta jegyzésének megfelelő magyar pengőt. Nem teszem magamévá azt az álláspontot, mely szerint a külföldi valuta kikötésénél különbség teendő aszerint, hogy annak kikötése értékállósági kikötést célzott-e, avagy pedig mint azt dr. Schneller György16 cikkében mondja, az a hitelezőnek a valuta valóságában való birtokához fűződő érdekét kívánta szolgálni. A cikkíró szerint, ha ez utóbbi volt az ügyleti cél, úgy a hitelezőnek annyit kell kapnia, amennyi a valóságos valuta praktikus ellenértéke. Ha azonban az effektív külföldi valuta kikötése csak az értékállóság biztosítását szolgálta, úgy a hitelezőnek viselnie kell azt a rizikót, mi a külföldi valutában való kikötéssel jár. 15 Dr. Schulz Ferenc: Valorizáció Angliában: Ker. Jog 1934. évf., 2. sz. 18 Az effectiv valmtatartozások kérdése de lege-ferenda: — Polaári Jog 1934. évf., 1. szám.