Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - Igazságügyi reformok Angliában

16 DR. MENDELÉNYI LÁSZLÓ Tekintettel az 1700. évi Act of Settlement azon rendelkezésére, hogy Őfelsége bírái hivatalukból nem mozdíthatók el másként mint a parlament két házának határozata folytán s hogy fizetésüknek megszabottnak és biztosítottnak kell lenni, — tekintettel továbbá az 1925. évi Supreme Court of Judicature act és az ezt megelőző törvények azon rendelkezésére, mely szerint a bírói fizetések egy külön alapot (Consolidated fund) terhelnek, — tekintettel továbbá arra, hogy az igazságszolgáltatás módja (a bírói ítélkezés) a régi gyakorlat szerint a parlamentben nem tehető felülvizsgálat vagy vita tárgyává, míg az államtisztviselőknek (His Majesty's Services) magatartása ennek alá van vetve, — tekintettel végül arra, hogy az igazságszolgáltatás érdekében felette kívánatos, hogy a bírák hagyományos függetlensége megerősíttessék és fenntartassék: Őfelsége a király a parlament két házának tanácsára és beleegyezésével a következőket rendeli: 1. §. az állami tisztviselők vagy ezekkel egy tekintet alá eső más közalkalmazottak jogairól, kötelességeiről, fizetéséről és egyéb javadalmairól ezután hozandó törvények rendelkezései — ha csak ez külön kifejezésre juttatva nincs — nem alkalmazhatók azon tényleges szolgálatban vagy nyugdíjban levő bírákra, akik fizetésüket (nyugdíjukat) ebből a külön alapból (Consolidated fund) húzzák. A 2. §. felsorolja azokat az egyéneket, akik ezen törvény szempontjából bíráknak (judicial office) kell tekinteni; e felsorolásban a Supreme Court bírái mellett szerepelnek a járásbírák (Judges of a County Court and of a Metropolitan Police Magistrate); a 3. §. végül elrendeli, hogy miként kell idézni ezt a törvényt (Judiciary Safe quarding Act. 1934.). Azt hiszem, hogy ennek a javaslatnak szövege igazat ad a Lord Kancellár azon véleményének, hogy mily nehéz a bírói függetlenség magasztos elvét törvénybe foglalni, — mert valóban ez a javaslat nem sokkal mond többet, mint az 1700. évi alaptörvény s az ennek alapján kifejlődött gyakorlat. Talán csak hatályosabban fejezi ki a külön bírói statust, amire úgy látszik azért volt szükség, mert az 1931. évi fizetésleszállítási törvényt — bár az nem tartalmazott külön rendelkezést a bírákról — ezekkel szemben mégis alkalmazták (bár a Lordok tudták a javaslat kísérő iratából, hogy az a bírákra is fog vonatkozni.) Az 1. §-ban kifejezésre juttatott elvet, illetve módszert a magyar kormány már évek óta követi a fizetéseket megállapító, illetve leszállító rendeletekben. A 3. §-nak rendel-