Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - Igazságügyi reformok Angliában

IGAZSÁGÜGYI REFORMOK ANGLIÁBAN 13 bíró 7 font 10 shilling (mintegy 150 pengő) napidíjat kap s a bankettek költségei a kormánynak évente 20,000 fontba kerülnek. Ezenfelül sok időre elvonja a bírót londoni munkájától (1932-ben a londoni bírák 1315 napig voltak circuit uton). Ezért a bizottság feladatává tétetett annak vizsgálata, miként lehetne ennek az intézménynek működését gazdaságosabbá tenni. A bizottság azt javasolta, hogy bizonyos városokban, ahol csak kevés ügy szokott lenni, szűnjenek meg az assize bírósági tárgyalások, hogy bizonyos városokat — tekintet nélkül a közigazgatási beosztásra — egy körzetbe (circuit) osszák be, hogy a Quarter Sessions bíróságok hatáskörét bővítsék, ezek elnöke mindig jogi képesítésű legyen (barrister vagy solicitor) s ezek tárgyalásaikat az assizetárgyalások előtt közvetlenül (7—14 nappal) tartsák, hogy a vádlottak ügyét szükség esetén áttehessék az assizebírósághoz. Általában nem lelkesedik a bizottság a Quarter Sessions hatáskörének kiterjesztéséért, így pl. a kettős házasságot már ismételten hatáskörbe akarták utalni tekintettel arra, hogy pl. 1931-ben a bíróságok 282 eset közül 62-ben felfüggesztették a büntetés kiszabását, 136 esetben pedig 6 hónapnál rövidebb szabadságvesztésbüntetést szabtak ki, mégis a bizottság a bigamiának az assizebíróság hatáskörében meghagyása mellett foglalt állást. ad. 4. A járásbírósági (County Court) hatáskör 100 font (equity ügyekben 500 font); ennek kiterjesztését a bizottság — londoni kereskedelmi kamara véleményével egyezőleg — nem javasolja, sőt a túlterhelt járásbírák tehermentesítése érdekében szükségesnek találja a járásbírósági lajstromozó iroda (register) hatáskörének 5 fontról 10 fontra fölemelését; ellenben a High Courtot felhatalmazandónak tartja arra, hogy 100 fontot meghaladó, de 200 fonton aluli ügyeket a járásbíróság elé utalhasson. III. Amint látjuk a bizottság javaslatai nem tekinthetők nagyon radikálisoknak. Minket magyar jogászokat a szóban forgó reformok részletei közelebbről nem érdekelnek, azok kihatását kellően mérlegelni nem is tudjuk, ennek dacára érdekes az egész mozgalom és munkálat abból a szempontból, hogy abban kifejezésre jut az angol legislativ fejlődésnek az a specialitása, amely a konzervativizmust a liberalizmussal, a tradíciókat z evolúció követelményeivel oly csodáltosan tudja összeegyeztetni, amiből aztán már mi is tanulhatunk. Mindenekelőtt az angol nép egyáltalában nehezen határozza el magát különösen igazságügyi reformokra. Csak ha már egészen nyilvánvaló azok szüksége, ha az illetékes szakemberek és az ország közvéleménye egyöntetűen azt javasolják, akkor határozza el magát azokra.