Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - Adalékok a kártérítés tanához

8 DR. SCHUSTER RUDOLF kérdést azért nem lehet a római jogban ismert compensatio culpae szabályai szerint mindig megoldani, mivel a fent említett jogszabályok a vétlen károkozás esetében is alkalmazandók lévén, nem lehet compensálni ott, ahol egyik oldalon nincs is culpa. Perjogi szempontból igen érdekes, hogy Standinger szerint az alperest megillető exceptióról van szó, mely ugyan nem vehető hivatalból figyelembe, ha azonban az alperes erre vonatkozó tényeket előhozott, azok bizonyítás és határozat tárgyává teendők. Ha közbeszóló ítélet csak az alap felett határozott, akkor az összegszerűség kérdésében tartandó tárgyalás rendén a kárelhárítási kötelezettség felhozható, mert hisz ezáltal a kártérítés egészen kizárható. Ezt Staudinger a német Pp. 304. §-ára (megegyező a mi Pp. 391. §-ával) vonatkozó kommentárokra alapítja. Leonhard id. munkájában lényegileg egyetért a Standinger fent ismertetett felfogásával és még különösen hangsúlyozza a következőket: Habár a német B. G. B. a károsultnak vétkes magatartásáról szól, nem tartja helyesnek a kérdést a vétkességre korlátozni, miután az illető rendelkezés mindenféle kártérítésnél alkalmazandó, tehát akkor is, midőn a károsult magatartása nem volt vétkes. (195. old.). Alkalmazni kell a kárelhárítási kötelezettséget akkor is, ha csak veszélyeztetés forog fenn. (191. old.). A károsultnak magatartása azért döntő, mert abból eredhet a causalis nexus részbeni vagy teljes kizárása. A törvénynek a kárelhárításra vonatkozó rendelkezései azért fontosak, mivel a nexus fenforgása esetén is a felelősség mérséklése vagy kizárása helyt fog. (183. old.) Törvényes kötelessége a károsultnak, hogy a károsítót kártérítéssel meg ne terhelje („vor der Belastung mit Schadenersatzansprüchen zu schützen" 185. old.). Oertmann id. munkájában az említett elvekkel megegyező nézetben van. Mindezt részletesebben kifejteni mái helyszűke miatt sem lehet, de talán felesleges is, mert a főelvek a fent vázoltakból kidomborodnak. Áttérve a judikatúrára, megjegyzem mindenek előtt azt, hogy csak a Kúria judikatúrájával foglalkozom, mert alsóbíróságaink — tisztelet a kevés kivételnek — a kárelhárítás jogszabályait nem alkalmazzák; azokat úgylátszik nem ismerik, pedig a Kúriának régóta tartó állandó gyakorlata elég alkalmat nyújtott alsóbíróságainknak, hogy ezzel a kérdéssel és a rávonatkozó jogszabályokkal megismerkedhessenek. A kir. Kúria, amelynek magas jogászi nívón álló gyakorlata elméletileg is legfelsőbb bíróságunknak díszére válik, már 1916-ban hozta egy kártérítési perben az alsó bir. ítélet megváltoztatásával azt az elvi határozatot (P. H. T. 523.