Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - Adalékok a kártérítés tanához

ADALÉKOK A KÁRTÉRÍTÉS TANÁHOZ 9 sz.), hogy a károsult fél köteles lett volna kellő gondossággal eljárva a beállott kárt elhárítani, ami módjában állott; kiemelik az indokok még azt is, hogy nem is szükséges, hogy az illető körülményekről tudott légyen a fél, elég, ha „tudhatott." Vagyis ebben a határozatban a Kúria a kárelhárítás kötelezettségének elvi álláspontjára már tizenhét évvel ezelőtt helyezkedett. Fontos továbbá az is, hogy a Kúria azt az elvi álláspontot minden egyes esetben érvényre is juttatta, amit néhány esettel illusztrálok: így a Magj. Dtár. XVII. 56. old. közölt P. VI. 709/924. sz. ítélet értelmében a károsult a kár elhárítására közreműködni köteles. Továbbá a Magj. Dtár XV. 72. old. közölt P. II. 3725/921. sz. ítélet szerint a károsodással fenyegetett fél a károsítását jogvesztés terhével elhárítani köteles. Hasonló jogi felfogáson alapul a P. II. 2308/22. (Magj. Dtár XVI. 127. old.) és a P. IV. 6063/922. sz. ítéletekben (Magj. Dtár XVI. 129. old.) kifejtett indokolás is. Uta lok végül arra a judikatúrára, amelyet Almási A. fent id. munkájában (főkép 177—179. o.) idéz. Mindezeket itt felsorolni felesleges, mivel valamennyien a már többször említett kárelhárítási kötelesség elvén állanak. Hogy a Kúria minden alkalommal ezzel a kérdéssel mily behatóan foglalkozik, mutatja pl. az 1933. június 28. P. IV. 160/933. sz. alatt hozott ítélet. (Közöltem a Hitelj. T. 1933. decemberi számában). Ez az ítélet igen világosan megkonstruálja az általam már fent említett compensatio culpae-t. „A kölcsönös érdeksérelem kiegyenlíti egymást", mely okból kárt nem is ítélt meg. Lehetnek talán jogászok, akik azt mondják, hogy mindaz, amit fent előhoztam köztudomású és nem is új és hogy így nyitott ajtót döngetek. Ez lehet; azonban az az ajtó nem lehet nagyon nyitott, mert a legfelsőbb bíróságunk által már oly régóta követett állandó gyakorlattal szemben azt lehet kérdezni, vájjon miért nem vesznek alsóbíróságaink és jogászaink — vagy csak kivételesen — megfelelő tudomást? Ez pedig különösen a mai időkben igen fontos kérdés nálunk, az egyes bírói intézmény és a felebbviteli értékhatárok felemelésére való tekintettel; ma az alsóbírósági ítélkezésre sokkal nagyobb súly esik, mint azelőtt. -A jelen soraim rendén kifejtetteket röviden összefog lalva a következők állapíthatók meg: Az a kérdés, vájjon a károsultnak a kár keletkezésénél való közrehatása folytán megszűnik-e a nexus causalis, vagy megszűnik-e a kárkövetelési jog, vagy pedig egy össz kausalitas keletkezik-e, annyira elméleti, hogy azt itt tovább nem fejtegetem (talán megteszem más alkalommal), mert túlmesszire vezetne és különben is egyik-másik elméleti eltérés dacára a végeredmény egy és ugyanaz.