Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - Az állam a helyi közületek és a közhivatalnokok vagyoni felelőssége

110 DR. SÁRFFY ANDOR követeles kétségtelenül rendes bíróság hatáskörébe utalt magánjogi igény érvényesítése, amelynek elbírálásánál természetszerűleg az a kérdés is eldöntést igényel, hogy az illetéktartozás bekebelezése a törvényes szabályoknak megfelelően kéretett és történt-e. Alaptalanul panaszolja tehát az alperes, hogy a fellebbezési bíróság közigazgatósági hatóság hatáskörébe avatkozott," (K. 89/1930., hasonló K. 784/1932.). A város elrendelte egy ház lebontását azon az alapon, hogy a házat tulajdonosa az engedélyezett mértéknél hosszabbra építette és ezzel az utcai közlekedést akadályozza. A kártérítési perben a Kúria kimondta, hogy mivel a város az épület túlterjedése miatt 15 évig fel nem szólalt; e címen a lebontást elrendelni nem lehetett volna s ezért a felperes kárát a városnak meg kell térítenie (K. 2782/1912.). A rendes bíróságok tehát nincsenek abban a helyzetben, (hogy ilyen esetekben az ügyet hatáskörükből elutasítsák, de nincsenek abban a helyzetben sem, hogy érdemi ítéletükben a közigazgatási határozatot annak jogerejére tekintettel helyesnek kellene elfogadniok, hanem a közigazgatási hatóság határozatának helyességét is el kell bírálniok. Nem jár-e ez a helyzet azzal a veszedelemmel, hogy a rendes bíróságok kellő hozzáértés nélkül felülbírálják azokat a határozatokat, amelyeket a közigazgatási jogszabályokat és a közigazgatás szükségleteit jobban ismerő közigazgatási hatóságok hoztak meg? Nem fog-e a feleknek érdekűikben állni, hogy a reájuk hátrányos minden közigazgatási határozat után kártérítési perrel próbálkozzanak? Nem. A kártérítési kereset jogalapjául ugyanis nem eléig az, hogy a közigazgatási határozat határozata ihelyitelen volt, hanem azt is elő kell adni és a perben be kell bizonyítani, hogy a köztisztviselő vétkesen hozta meg a sérelmes határozatot. Azokban az esetekben, tehát, amikor a közigazgatási hatóság a bíróság megítélése szerint tévedett vagy tévedhetett ugyan, de tévedése nem volt vétkes: a keresetet el fogják utasítani. A polgári peres út tehát csak akkor van nyitva, ha a tisztviselőt deliktum terheli. Ilyen esetekre pedig a bírói út nyitva állása veszedelmet inem jelenít. A fentieknek megfelelően elutasította a Kúria a ikeresetet, amikor valaki kártérítés címén polgári perrel akarta visszakövetelni a tőle behajtott iskolafenntartási járulékot. Az elutasítás indoka az. hogy a marasztaló határozat nem teljesen tarthatatlan. (C. I. 131/1938. J. H. 1934. évi 61, sz.) Nem mennek továbbá bele a bíróságok albba, hogy kártérítési követelésnek elnevezve olyan ügyeket vigyen a fél a rendes bíróság elé, amely oda nem tartozik. így, amikor valaki az állítólag jogellenes és szabálytalan adóvégrehajtássl felmerült ügyvédi iés egyéb költségeinek megtérítését követelte a kincstártól, a Kúria ezt polgár perútra nem tartozónak mondotta ki: mert a költségvislés a főkövetelés járuléka, arról tehát csak az a hatóság határozhat, amely a főügyben határozni jogosult. (K. 7181/1929.) Amikor pedig a nyugdíjba helyezett katonatiszt kártérítésnek nevezett követeléssel lép fel azon az alapon, hogy nyugdíjazása szabálytalan volt és ezen a címen a nyugilletmények iés a tényleges illetmények közti különbözetet igényli, a ihatásköri bíróság kimondotta, hogy ez lényegében nem kártérítési, hanem illetménykövetelés, amely rendes bíróság hatáskörébe nem tartozik. (Hib. 13/1932.)