Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - Az állam a helyi közületek és a közhivatalnokok vagyoni felelőssége

MEGJEGYZÉSEK Hl MEGJEGYZÉSEK Meglesz hát a Budapesti Ügyvédi Kamarának a maga parlamentje: kisközgyülés néven. Akiknek nem tetszett, hogy az utóbbi évek közgyűlésein zaj volt, iparkodtak tenni valamit, hogy a közgyűléseken ezentúl csend legyen. Felvetették az eszmét, hogy a nagyközgyülésből csináljon a miniszter kisközgyűlést és az igazságügyminiszter megcsinálta. Érv volt ebhez, 'hogy olyan terme a Kamarának nincs, de egész Budapestnek sincs, ahol 3000-nél több ember gyűlést tartihat, — és értelmesen 3000 ember nem is tanácskoznatik. Az érv helyesnek látszik. De csak látszik, mert hiszen sose akart pár száznál több ember közgyülni. Emlékszem azokra az időkre, amikor az egyetemen elsőéves gyanánt beiratkozott a jogi karon vagy 1000 első éves. mindnek hallgatnia kellett a római jogot. A terembe alig fértek be 200-an. Törtük a fejünket, helyes-e ez így? — és mi történnék, ha mind az 1000 tényleg hallgatni akarná a római jogot. Csak mi törtük a fejünket, — a miniszter nem, mert ő tudta, hogy nincs baj: még 200-an se szoktak hallgatni akarni. A Kamara közgyűlésein se voLti eddig baj. Zajongás volt, de azt csak 50 vagy 100 vagy 200 ember csinálta, no meg a gazdasági krízis, meg a nyomorúság, mely zsivajban áradt ki a közgyűlés szelepein. A Kamara rendje nem borult fel a zajongásoktól és nem kerekedtek felül rendbontó elemek. Szóval semmi olyan baj nem volt, amely miatt az ÜRT-nek részleges — és bizonyos fokig megalázó — reformját sürgősen meg kellett) csinálni. Voltak, akik ok nélkül megijedtek a zsivajtól. De voltak, akik örültek neki, hogy az a zsivaj reformra ad ürügyet. Ez utóbbiak hirdették a leghangosabban, hogy milyen nagy baj ez a zsivaj. Megfeledkeztek ezek arról — italán szándékkal is! — hogy épp a közelmúlt években a kamarai élet újabb, modernebb, csendesebb módozatokon is funkcionált: népszavazásokkal — közgyűléseken kívül. Szét szoktak menni a kamarai tagokihoz kérdések és megjöttek a kérdésekre a feleletek. Számos kérdésben így nyugodt, békés, nesztelen szavazások történtek. Akadálya nem volt, ha csendet, zsivajmentességet akartad teremteni, ihogy ezt a módszert építsék ki. Az elnökségre, a választmányra bízhatták volna a kérdések megszövegezését, úgy, hogy igennel — nemmel lelhessen felelni — a svájci referendum mintájára és az agitáció közgyűléseken, ikívül történhetett volna. Vagy megcsinálhatták volna a reformot úgy, hogy a pontosan szövegezett kérdésekre, ha nem írásban, pontos névszerinti szavazásokkal szavazzanak, amely zajtalanul folyhatik le esetileg napokon át, mint ez a kamarai választásoknál is történik. Ésatöbbi, ésatöbbi, ésatöbbi! Sokféle módszer alkalmasabb lett volna, mint a kisközgyülés, melynél ismét a szónoklás lesz a lényeg és zsivaj, tumultus nincs kizárva. Elvégre 240 ember is tud Csinálni tumultust — vagy akárcsak 50 ember is! Szóv'al: egyszerűbb, a karhoz méltóbb módszert lehetett volna választani! iDe elvégre a kisközgyűlési rendszer is működhetik jól. Majd meglátjuk! * ai