Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - Az állam a helyi közületek és a közhivatalnokok vagyoni felelőssége

AZ ÁLLAM VAGYONI FELELŐSSÉGE 103 sodsorban volt felelős18 s az elsősorban felelős személytől nem hajtották be idejében az illetéket, utóbb pedig- ettől behajthatatlanná vált ez a követelés s így most már reá került a sor. Ö tehát károsult és a kárának megtérítését követeli. — A Kúria a keresetet elutasította azzal az indokolással, hogy azok a szabályok, amelyek az illetéknek az elsősorban kötelezettől való behajtá­sát ^rendeli el, nem az ő javára, ihanem kizárólag az állam javára rendel­keznek és azok elmulasztásából neki semmiféle joga nem származhatik — (2228/1904.)19 A második jogeset a következő: — Valaki egy cégnek a saját alá­írásával ellátott, de egyébként kitöltetlen és egypengös bélyeggel ellátott váltót adott 1000 pengős tartozása fejében. A váltó átvevője további 3 pengő értékű bélyegijeggyel látta el a váltót s azt a helybeli adóhivatalnál a váltón levő aláírás ellenére1 sikerült felülbélyegeztetnie s azután 4000 pengőről ,ki­tötve egy banknál leszámítoltatta. A károsult váltó-adós a lejárat után kény­telen volt a váltót 4000 pengőiért beváltani. Minthogy kárát a károsító cég­től behajtani nem tudta, a kincstár ellen fordult kárigényével azon az ala­pon, ihogy a fennálló illetékszabályok szerint az eredeti váltólapokra ragasz­tott bélyegjegyeket csak akkor szabad felülbélyegezni, ha a váltón semmiféle aláírás nincsen. Minthogy pedig egy pengő illeték csak ezer pengő váltóös?­szeget bír el és minthogy a bankok szabálytalanul felbélyegzett váltót nem számítolnak le: csak a szabálytalan felülbélyegzés tette lelhetővé, hogy a váltót 4000 P-re kitöltve a banknál le lelhetett számítolni. — AiKiúria a keresetet el­utasította ugyan, de csak azért, mert a kár felmerülését nagyobb részben' a károsult gondatlansága okozta, egyébként azonban a Kúria indokolása nem keresi azt, hogy a felülbélyegzésre vonatkozó szabályok milyen érdek vé­delmét szolgálják, csupán az állam pénzügyi érdekét-e, vagy az egyes felek­nek azt az érdekét is, ihogy a váltót ne lehessen nagyobb összegfe kitölteni, mint amennyiben a felek megegyeztek. Ha kereste volna, könyen megálla­píthatta volna, hogiy a szabály célja csak az állami pénzügyi érdek védelme. Ez az utóbbi jogeset egyszersmind mutatja azt is, hogy a törvényjavaslat álláspontja helytelen, mert arra az eredményre vezet, hogy tisztán az ér­dekét szolgáló szabályok megszegése az államot éppen kártérítésbe sodorja, tehát céljának ellenkezőjét érje el. Hasonló álláspontra mutat a VII. alatt tárgyalandó az a határozat, mely szabálytalan pénzfelvételi meghatalmazás alapján bírói letétből fel­vett pénzre vonatkozik. Szerintiünk ugyanis a pénzfelvételi meghatalmazás formaságai csak a fizetésre kötelezettet védik s ha az a formáktól eltekint, nem sérti meg a pénzfelvételre jogosult védett érdekét. 8) Vitás volt az is, hogy a közhivatalnok csak szándékosság és súlyos gondatlanság esetében feleljen-e vagy enyhébb gondatlanság (culpa levis) esetében is. Már az első (1900. évi) tervezet is minden gondatlanságért feile­1H Ez a másodsorban való felelősség fogalma nem esik a kezesség fo­galma alá, tehát az elsősorban felelős adós elleni behajtási lépések kése­delmessége nem zárja ki hoigiy a másodsorban felelős adóstól lehessen kö­vetelni az elsősorban felelőstől behajthatatlanná vált illetéket. 19 A határozatot élesen támadja Drágffy id. m. 105—106. 1. Szerintünk talán vitatható, hogy a szóbanlevő jogszabály valóban egyedül az állam ér­dekét védi-e, de ha erre igenlőleg felelünk, a döntés helyessége kétségtelen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom