Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - Az állam a helyi közületek és a közhivatalnokok vagyoni felelőssége

104 DR. SÁR FF Y ANDOR lőssé tette a közihivatalnokot, mert az az aggály, hogy a nagy felelősség a hivatalnokot aggodalmaskodóvá teszi, háttérbe szorult az állampolgárok érdekével szemben, amely minden vétkesen okozott kár megtérítését követeli, azt pedig a törvényjavaslat előkészítői nem remélték, hogy a közhivatalnok munkaadójára (az államra, helyi közületekre) a törvényhozás hajlandó volna áthárítani a kisebb gondatlansággal okozott kár megtérítését olyan módon, hogy a hivatalnok ellen még visszkereseti joga se legyen. Kivételt tesz azonban mind az első tervezet, mind a későbbi szöveg a bíróra és az olyan tisztviselőre, aki diszkrecionárius intézkedésre jogosult mert a bíró korlátlan felelőssége esetéiben attól tartottak, hogy a pervesztes fél minden esetben kártérítési követeléssel lépne fel,20 a diszkrecionárius eljárásra hivatott hivatalnok pedig már eljárásának e természeténél fogva nem állhat a legteljesebb vagyoni felelősség alatt. A bírói gyakorla't a közhivatalnokot általában minden vétkességért felelőssé teszi. (A Kúria 5893/1921. számú ítélete ezt úgy formulázza, hogy a hivatalnok felel minden olyan eljárásért, amely büntetendő cselekmény vagy fegyelmi vétség megállapítására alkalmas.) Kivételt tesz azonban a diszkrecionárius működést teljesítő hivatalnokra, mert e működiés körében folytatott eljárásért a gyakorlat is csak szándékosság vagy súlyos gondatlanság esettében állapítja meg a felelősséget. Kimondta ezt az elvet a Kuria 6596/1926. számú ítélete, amikor a kártérítési követelés azon alapult, hogy az italmérési engedély kiadása ügyében véleményezésre megkeresett rendőri hatóság kiésedelmes eljárásával kárt okozott és 8676/1927. számú ítéletében, amikor .behozatali engedély kiállítása iránti eljárásban történt az állítólagos szabálytalanság. Nem tekinti a gyakorlat vétkesnek a hivatalnokot, ha felettes hatóságának tudomásával és jóváhagyásával járt el (K. 4353/1929.). Hogy a felsőbb utasítás a tisztviselő kártérítési felelősségét kizárja, azt a székesfővárosi tisztviselőkről' .kifejezetten kimondja az alább szószerint idézett §. 2. bekezdése, egyéb törvényhatósági tisztviselőkre vonatkozóan az 1886:XXI. tc. -90. §. t: bekezdiése, községi elöljárókra, segéd- és kezelőhivatalnokokra pedig az 1-886:XII. tc. 87. §-a. Az alsóbbfokú határozatot hozott tisztviselő felelősségét megszűntnek tekinti a gyakorlat, ha határozatát a felsőbb hatóság helyben hagyja, ilyenkor tehát csak a felsőbb tfokon működő hivatalnok felelősségéről lehet szó (K. 242/1918.); nem áll azonban az a szabály, ha az Okozott kár elhárítása a használt jogorvoslat útján nem volt léhetséges. 9) A tekintetben a magánjogi kódex előkészítése során nem merült fel véleményeltérés, hogy a kártérítés érvényesítését nem volna helyes attól függővé tenni, hogy a közhivatalnok vétkességét előzetes büntető ítélet vagy fegyelmi határozat állapítsa meg; (a 84. számú főkérdés .tárgyalásánál még a bírákra vonatkozóan fennálló ilyen szabályt is elejtendőnek tartották.) Kétségtelenül ez a bírói gyakorlat álláspontja is (lásd pl. C. 1353/1891.). 20 Nem ment azonban egyik szöveg sem annyira, mint a német polgári törvénykönyv 839. §-a, mely a bírót csak akkor teszi felelőssé, Iha kötelességsértése miatt bűnvádi eljárásnak is helye volna. — Torjcsányi Móricz (id. m. 241—212. 1.) helyteleníti, hogy a bírákra vonatkozó különleges jogszabály nemcsak a bírónak a jogkérdés eldöntésére irányuló tevékenységére szorítkozik hanem a tények kiderítésére is.