Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - Az állam a helyi közületek és a közhivatalnokok vagyoni felelőssége

102 DR. SÁRFFY ANDOR külvilágra nem tartoznak s ha a .külvilág előtt ismeretesek is, a külső ügyfélnek belőle joga nem származhatik. Ezeklből az utasításokból is származhaitik az egyesekre reflexhatásként bizonyos előny, de nem származhatik alanyi jog. Miért éppen az államtól és a helyi közületektől vonjuk meg ezt a lehetőséget? Miért álljon ezekre olyan szabály, hogy bármiféle parancsot adnak alárendelt tisztviselőiknek általános rendelet alakjában, abból óhatatlanul joga származik mindenkinek, akire a rendelkezés előnyös, még akkor is, ha a szabály célja egyáltalában nem volt az. hogy az ő érdekeit védje? Miért legyen minden előnyös jogszabályból alanyi joga a harmadik személynek a tisztviselővel és magával a szabályit kibocsátó állammal szemlben? Véleményünk szerint a törvényjavaslatba a most ismertetett és bírált rendelkezés azért kerülhetett bele, mert nem helyesen érvelt a 84. sz. főkérdés tárgyalásánál a kisebbségben maradt párt. Ennek érvelése ugyanis a következő volt. Külömbséget kell tenni az olyan eljárások közt, amelyek az öszszesség érdekében és az olyanok közt, amelyek az egyesek érdekében történnek. Az előbbiek körében esett kárért sem az államot, sem a tisztviselőt nem lehet ifelelőssé tenni, mert amiint e működések az összesség érdek éhen történnék, úgy kell minden állampolgárnak viselnie e hatalmi funkció gyakorlásával járó veszély kockázatát is; ebben a körben tehát az esetleges kártérítés kiszabása külön törvény feladata (kisajátítási törvények gyakorlatok alkalmából okozott károk megtérítése, ártatlanul elítéltek kártalanítása, stb.). Az ilyen közhatalmi funkciók körében előálló .károsítások olyan széles körre terjednek iki, hogy a megtérítésükre irányuló kötelezetitség beláthatatlan vagyoni kockázatot jelen. Csak ott van tehát meg az állam és a tisztviselő kártérítésének .körülhatároló alapja, ahol a tisztviselő határozott személlyel cs annak szorosan körülhatárolt érdekeivel állván szemben, a károsító cselekményeket könnyebben mérlegelheti és fokozottabb gondosság/ra kötelezhető. — Ezzel az érveléssel méltán maradtak kisebbségben. Igaza volt a győztes pártnak: ,a modern ál la innak' az eljárásával járó jogsérelmek helyreállítását vállalni kell. A mi véleményünk szerint azonban nem az a döntő, Ihogy az eljárás az összesség érdekét vagy az egyes érdekét szolgálja-e, hanem az, hogy a megszegett jogszabálynak mi a célja: á közérdek védelme mellett első- vagy akár másodsorban az egyesek érdekének védelme is vagy csupán és ikizárólag az állam (helyi közület) érdekeinek védelme. Az utóbbi esetben nincs az ügyfélnek jogvédte érdeke, tehát a kártérítésre kötelező szaJbálynak nincs kellő alapja. (.Mellesleg) említjük csak meg, hogy a fenti érvelés a jogtalan és a jogos) károkozás — kisajátítás — eseteit is összezavarja.) A kérdés* meg fogja világítani az a két határozat, amelyet az aiáinbiakban ismertetünk s melyek közül az első a törvényjavaslat megjelenése előtti időből való s a mi álláspontunknak megfelelő döntést tartalmaz, míg a második a legutóbbi időkből származik és a törvényjavaslat álláspontját követi. Az első határozattal eldöntött eset a következő: Valaki kártérítést követelt — nem ugyan a hivatalnoktól, de a hivatalnok felelőssége alapján az érte felelős államitól — és előadta, hogy ő valamely állami illetékért má-