Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)
1933 / 2. szám - A gyermek neve
74 MEGJEGYZÉSEK. pedig nem is az ő ökre a legsúlyosabb beteg. Felelős lesz a bemondásért ? Hát az állatorvos, aki nem ment a legsúlyosabbnak bemondott ökörhöz ? Menny' quid juris? Itt tréfás valamennyi, de az élet véresen komoly falun is. Úgy látszik a rendeletalkotó eddigi tapasztalatai szerint az állatorvosra nem lehet rábízni annak kiválasztását, hogy melyik betegéhez menjen előbb. Elvnek szép és „emberséges," amikor kimondja a rendelet, hogy az állatorvos a súlyosabban betegnek bemondott állathoz köteles előbb menni. De mennyi falusi perpatvarnak magja van ebben : majd vitatkoznak arról, hogy ki melyik állatot mondotta be betegebbnek ? — aztán melyik betegség a súlyosabb ? — aztán igazán súlyosabban beteg volt-e súlyosabban bemondott állat ? - mi szerint súlyosabb a betegség? — aztán mi a következménye annak, hogy az állatorvos előbb a könnyebb betegnek bemondott állathoz ment ? - és így továbbCsak épp példát ragadtunk ki arra, mit jelenthet az életben az ilyen kódex, mely ki akarja meríteni a kimeríthetetlent, — az életet. Ha ilyen részletesen akarta a magát a rendelet belemártani az életbe, ha ennyire nem is a jogviszonyokat, hanem az életviszonyokat akarta paragrafizálni, akkor kevés ez az 1000 oldalra terjedő rendelet, még egy pár ezer oldalt hozzá kellene adni. Az valószínű is: aki ezt az 1000 oldalt jogalkotta, attól kitelik még pár ezer oldalnyi jogalkotás. A rendelet tartalmáról nyilatkozni nem tudunk, mert nincsenek meg azok a heteink, hónapjaink, éveink, amelyeket a rendeletnek félig meddig gondos megismerésére is áldozni kellene. Viszont a kir. Kúria elnökének, mint az egyszerű, rövid jogalkotás legfőbb prédikátorának meleg figyelmébe ajánljuk ezt a rendeletet, hogy hivatkozhassék arra, milyennek — nem szabad egy rendeletnek lennie. * 1 A miniszteri rendeletek mutatója az 1932. évről egész apró betűkkel nyomtatva 6 teljes oldalt tesz ki a Budapesti Közlöny nagy alakjában, hármas hasábokon. Összeszámoltuk: 567 rendelet van ebben a mutatóban. És ezek csak azok a rendeletek, amelyeket a minisztériumok a nagyközönség számára bocsátottak ki, és amelyek olyanok, hogy a Budapesti Közlönyben való közlésük is szükségessé vált. Hát még mekkora a száma az egyéb miniszteri rendeleteknek ! Aztán meg a közigazgatási hatóságok helyi rendeletei, ideértve a Budapest Székesfőváros rendeleteit! De azután vannak belső rendeletek, amelyeket egyes intézmények saját kebelükben bocsátanak ki, de azért a közönséget felette érintik. Ilyenek különösen a Magyar Nemzeti Bank körlevelei, melyek ma irányítják az egész gazdasági életet. Évek sora óta nem mulasztunk el egyetlen alkalmat se, hogy a rendeleteknek erre a túltengő produkciójára felhívjuk a figyelmet. Végre valahára mégis csak gazdálkodni kell a rendeletekkel. Valahogy mégis lehetővé kell tenni, hogy a polgár tudja, mihez tartsa magát. Az állam fogalmának elvi összeomlása, ha a polgár elmerül jogszabályokban. Igen már-már elmerül. Érdemes ezen gondolkodni! Előbb-utóbb a legállampártibb elemekben is megrendül az a hit, hogy az állam a polgár részére van. Szinte már az a benyomása az embernek, hogy a bürokrácia kizárólag azért termel rendeleteket, hogy legyen dolga részben rendeletcsinálással, részben pedig azzal, hogy a l'art pour l'art gyártott rendeletek ketrecébe bele