Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - A büntető fötárgyalások hangjáról

MEGJEGYZÉSEK. 75 szorítsa a polgárt. Érdemes volna pontos statisztikát csinálni arról, hány személy foglalkozik ebben az országban rendeletgyártással ? — mennyibe kerül a rendeletek kibocsátása ? Arról azonban nem érdemes statisztikát csinálni, hogy hány polgár tudja, mi van a rendeletekben. Mert ilyen polgár nincs. X A büntető főtárgyaiások hangjáról esett sokhelyütt szó a közelmúltban, mikor a magyar közéletnek - a magyar múltnak egyik eminens alakja, Hock János állott vádlottként a büntető biróság előtt. Sietünk ideiktatni, hogy a Nemzeti Tanács volt elnöke főtárgyalásának kevés oly perce volt, amely szót válthatott ki a főtárgyalás hangjáról. De épp ez teszi érdemessé elmélkedni arról, hogy mi által és miért alakul ki más alkalmakkor, - elég gyakran olyan sajátságosan a főtárgyaiások hangja ? Igen, még a Hock János ügyeknek oly magas szintű főtárgyalásánál is kiütközött a tárgyalás elejétől a végéig, hogy a tanács vezetőjének a szőnyegen forgó kérdésben bizonyos lelki állásfoglalása van és hogy ez a lelki állásfoglalás irányítja a tanács vezetőjének egyes megnyilatkozásait. Nevezhetjük ezt a lelki állásfoglalást világnézetnek is. Igen, a világnézet, a lelki beállítottság az, ami számos főtárgyaláson a tárgyalás vezetőjéből bizonyos hangot vált ki vagy inkább hangulatot az egész tárgyaláson — éspedig szinte mindig olyat, mely nem kedvező a vádlottra. Az ilyen hangból, mely tanúságtétel a tanácsvezető hangulatáról, ered azután az, hogy a vádlottnak, mint mondani szokás, „rossz sajtója" van. A közönség érzi, a sajtó pedig közli a főtárgyalás befejezte előtt a hangnak megnyilatkozását ; ezzel már mintegy előre megbélyegződik a vádlott; és akkor hiába a felmentő ítélet, — bélyeg már rá van sütve a vádlottra. A hangot, melyet a főtárgyalás vezetője kiadott, csak ritkán ellensúlyozhatja a védőnek a hangja. Mert a sajtóban — miért, miért nem? - csak kevéssé kerül ki élesen a védőnek még oly éles hangja, a domináns a főtárgyalási elnök hangja marad. Hát nekünk az a meggyőződésünk — és kívülünk még sokaké! — hogy a tárgyalás kizárólag a vádlott miatt van, és nem a nyilvánosság miatt. És hogy főtárgyalási elnöki szék nem szószék, nem elvek vagy világnézetek hirdetésének katedrája és hogy a bírói szék kizárólag Ítélőszék. Sőt a mi nézetünk még az is, hogy a főtárgyalás vezetőjének, amíg a nyilvánosság előtt tárgyal, nem is lehet semmiféle nézete, sem a vádlottról, se annak világnézetéről, se erkölcséről, se cselekedetéről. Csak akkor van és legyen nézete, mikor visszavonult Ítélkezni. Mi még a klasszikus hagyomány mellett tartunk ki: a vádlott ártatlan, míg el nem itélik, - a biróság számára is. Hátha a főtárgyalás legvégső pillanatában ütközik ki az a motívum, mely a büntetlenséget biztosítja. És hátha a védő mondana olyat, aminek folytán a vádlottat fel kell menteni. Igen, az Ítélkezés percéig a vádlott ártatlan a tárgyalásvezető szemében is és nem érezzük méltányosnak, hogy a tárgyalás vezetője a vádlottról vagy cselekményéről akárcsak hangulatszerűen is nyilatkozzék. Kinek miért kell a hangulatkeltő hang? A bírák számára, akik a tárgyalásvezető mellett ülnek ? Vagy az ügyész számára ? Vagy a védő számára? Vagy pláne a vádlott számára ? A hang miatt vesz el a tárgyalásvezető és a vádlott közt a küzdelem egyenlősége? Éles fegyverek villognak a tárgyalásvezető kezében, minden hatalom, minden erő nála van. Vele szemben a vádlott lekötözött kézzel áll, védtelenül, bűnének teljességében vagy ártatlanságának erőtlenségében. Ezért a még oly szörnyű bűnben bűnös vádlott is szánalmat érdemel.