Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - A gyermek neve

70 DR. GOLTNER DÉNES. Elég azonban erre vonatkozólag arra hivatkoznunk, hogy akkor különleges a magánjogok felett való polgári- és az állam büntetőjoga felett való büntetőbíráskodás is. Minden jogág a természetének megfelelő bíráskodást követel és ennek megfelelően alakult ki a közjogi bíráskodás fogalma. Ennek azonban - politikai tárgya ellenére - nem a 'pártpolitikai méltatások érvényesülése a jellemzője, hanem az irodalomban már szinte ellenvetés nélkül megállapított az a több elem, amely ezt a bíráskodási tipust a polgári bíráskodástól eltávolítva a büntető- és közigazgatási bíráskodás irányában alakította. Ennek a közjogi bíráskodásnak nem a szabad mérlegelés az egyetlen jellemzője : és mégkevésbbé a meghatározó jellemzője. Nincs modern tételesjog, amelynek nem volna alapelve a szabad mérlegelés, de természetesen: csak a bizonyítékok, és nem a jogszabályok alkalmazásának vagy nem-alkalmazásának szabad mérlegelése. Mindebből - úgy gondoljuk - az következik, hogy a Háznak, mint bíráskodó szervnek nem volt kapcsolata törvényhozói minőségével, - a választási bíráskodás is bírói functio tehát. Nincs szükség ennélfogva különleges, „zsűri" szervre és nem szükséges különleges eljárás sem. A választási bíráskodás valóban bíráskodás a szó teljes értelmében, és abban politikai szempontok egyáltalában nem -, célszerűségi tekintetek pedig csak annyiban juthatnak érvényre, mint pl. a büntetőjogban láthatjuk. Amit a szerzők egy része különlegességnek látott, az talán a közjogi tárgy kihatása volt a választási bíráskodásra. Nagyon sokszor azonban csak a bíráskodásban megjelenő sokszor leplezetlen politikumot vették észre és kívánták valamivel megokolni. \ Elfelejtették azonban azt, hogy a „rossz" bíráskodást még a szakirodalom sem nemesítheti „különlegessé". A GYERMEK NEVE. Irta : Dr. GOLDBERGER JÓZSEF. 1. A gyermek nevét nem a család választja meg, hanem a jogi rend. A vad és félvad törzsek tulajdonságneveit (vörös kígyó, hallgatag bíró) a kartotéknevek váltják fel. Ezek csak jelölik a személyt', több feladatuk nincs. Az állam a névadással nem várhat addig, míg az egyén jellemző tulajdonságai, megkülönböztető jegyei kialakulnak. A jog itt bizonyos fokú harcban áll a falusi színes, szép szokással: „Mivel ottan minden ember Névhez juthat olcsószerrel, Azon felül, mit az apja Adott neki, meg a papja." Arany János. Pozitív irányban még nem ismerte fel a tételes jog teljes következetességgel, hogy a név állami szerepével értékítélet nem fér meg. A tételes jog a nemesi nevek viselését megengedi, habár a nemesi név a személy megjelölésén kívül még egyéb célra is szolgál: annak az értékítéletnek kifejezésére, amely a múltban fogamzott arra a személyre vonatkozólag, kinek leszármazottja ma is él. Negatív irányban azonban értékeli az élő jog is ezt az irányelvet. A francia biró szerint (D. 1903.2.414.) az anyakönyvezető nem nevezheti el a házasságonkívüli gyermeket „Delabicyclette"-nek, Biciklifinek. Az Anyakönyvi Utasítás 55. §-a szerint pedig „sértő melléknevek" megkülönböztetésül sem jegyezhetők be az anyakönyvbe. A törvénytelen származáshoz az általános felfogás ma még lekicsinylő értékítéletet kapcsol. A jogrendnek tehát őrködnie kell azon, hogy a házasságonkivüli gyermek, akit sorsa amúgyis kegyetlenül sujt, ne kapjon olyan nevet, amely törvénytelen származására utal s eként sajnálkozó, kisebbítő értékítéletet provokál.